Zsöviendöláongri

Érdekes, külföldön mennyire másképp hazafi az ember, mint otthon. Otthon húzzuk saját magunkra a szánkat, cchppff,  persze, az a hülye is magyar, mit vársz tőle, nyilván nem tud sorbaállni vagy a mozgólépcső jobboldalán kapaszkodni*. És különben is, olyan unalmas ez az ország, itt nem lehet tengerpartozni vagy síelni*, itt csak paprikafüzéres tanyák és bajszos bácsik vannak. Nem mintha én annyira így gondolnám, nem azért nem vagyok oda meg vissza a balatoni pancsolásért, mert ezt a véleményt osztom, de őszintén szólva általában elfelejtettem kirakni a kokárdát március tizenötödikén, és csak örültem, hogy nincs tanítás.

Két órám is van, ahol nem egyszer elhangzik a francia tanár (különírva! tehát a francia nemzetiségű tanár) szájából az, hogy "Hongrie", és mindannyiszor fel is csillan a szemem, és hirtelen este hétkor is képes vagyok százszázalékosan figyelni. Például amikor a közép-európás órán Tessedik Sámuel életpályájáról és felvilágosult munkásságáról van szó, igenis büszke vagyok kicsiny nemzetemre és szülöttjére. És ami durva, csodákoztam is magamon, hogy az orosztörténelem-órán (micsoda helyesírási csemegék) az első világháború végénél úgy ültem a padban, hogy gyerünk, mondd ki, hogy Trianon, mondd csak ki, és elmondom, milyen igazságtalan a világ. (Nem mondta ki.) Pedig én aztán tuti nem vagyok az, aki nagymagyarországos pólóban csápolnék egy Kárpátia koncerten, és ha lenne kocsim, nem a delfinformájú matricát ragasztanám ki országjelzésjént, mondván ember, 2010-et írunk, nem 1910-et.

És az egyik egyetemi könyvtárban, ahová beiratkoztam, teljesen felháborodtam. Volt ott hárompolcnyi lengyel történelem, kétpolcnyi cseh és szlovák, félpolcnyi horvát, magyar pedig csak egyetlen, másfél centi vastag könyv személyében, ami Budapest, Varsó és Prága eseményeit foglalta össze a nemtommi hatására. Eszembe jutott, hogy a könyveknek csak 10%-a van fent az olvasótermekben, ezért gyorsan rákerestem a katalógusban, hogy "hongrois", mentvén a francia dandár becsületét. Szerencséjük volt, itt már volt 237 találat. De akkoris.

Félreértés ne essék, nincs honvágyam, mármint jó most itt. Sőt, kezdem otthonosan érezni magam a városban is, a háromhetes rutin ebben sokat segít. De azért kivettem Szerb Antal Utas és holdvilágát, Kosztolányitól az Esti Kornél kalandjait és egy Karinthy-kötetet. Mindhármat franciául.


*no offense.