Szünet van

De hogy minek, én ezt igazán nem értem. Épp kezdtem volna belemelegedni az egész egyetemes témába, hogy mit kell tanulni, mik a követelmények, hogyan igazítsam az időbeosztásomat a suli mellett, erre tessék. Van egy hetem, hogy kirázódjak belőle. 

Annyira azért nem rossz mondjuk. Tegnap sütött a nap, elmentem sétálni. Eszméletlen hangulatos volt, kimetróztam a Trocadéróra, a parkban pedig kiültem a napra olvasni. Az Eiffel-toronnyal szemben. 

Nem, az agyam még mindig nem tudja befogadni az Eiffel-tornyot. Mindig elámulok azon, mennyire valószínűtlen. Látszódott a metróról is, amikor a föld feletti szakaszán mentünk, és egészen meghökkentem, amikor észrevettem hirtelen a házak felett. Tényleg valószerűtlen. Nagyon szeretem. 

Aztán ötven oldal után felálltam, körbesétáltam ezt a csodát, integettem egy gorillának, és továbbmentem az Invalidusok felé. Ráfordulva a Boulevard Saint-Germainre kicsit hűvösebbre fordult az idő, ezért kerestem egy kávézót, ahová bekuckózhatok. 

Hülye globalizáció. Úgy megörültem az első héten, hogy Párizs tele van Starbucksokkal, hogy azóta ha megfordul a fejemben az, hogy "be kellene ülni valahová egy kapucsínóra", egyből ez jut eszembe. Persze, Párizsban majd pont, mi, de egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól. Szerencsére általában sikerül megfékeznem magam, két tényezőnek hála: 1. drága, egy olcsóbb kávézóhoz képest mindenképp, ugye, 2. egyszer voltam már itt is, és nem nyűgözött le. Koszos volt, az asztalokról nem vitték el a maradványokat, és büdös volt a vécében. Lehet, hogy csak egy ilyen igénytelenebbet fogtam ki (értitek, ott annyi van, hogy van igénytelen is:D), de lehet, hogy átsüt a franciák utálata. Ugyanis utálják a Starbucksot. Mármint általában. Mert ugye nekik vannak "rendes" kávézóik, pincérszerű pingvinekkel és inyurbinyur asztalkákkal, amire éppen ráfér a kávéscsészéjük. Kell ennél több? Kell, persze hogy kell. Hülye globalizáció. 

De ééén, én legyőztem, és beültem egy kávézóba. Na nem a tipptopp pincéresbe, azoktól mindig úgy megilletődöm, hanem egy barátságos önkiszolgáló (de francia!) pékséges kávézóba. Totál fíling: kapucsínó, csokis croissant, Utas és holdvilág franciául és a Boulevard Saint-Germain. Aztán felszedelőzködtem és továbbmentem, hazafelé, gyalog, mert az a metróvonal, ami kellett volna, le volt zárva. 

Most gondolkodom, hogyan fejezzem be a sztorit, de rájöttem, hogy nincs sztori. 

Szeretem ezt a várost.