"sajnálom bébi, de ha téged valaki bánt, akkor azt nem okosan lealázom, hanem beverem a képét."

hát mit lehet erre mondani?

- Felteszek egy kérdést - mondta Milinda király a nagytiszteletű Nágaszénának. - Meg tudod válaszolni?
- Kérlek, tedd fel a kérdést - mondta Nágaszéna.
- Már feltettem - mondta a király.
- Már megválaszoltam - mondta Nágaszéna.
- Mit válaszoltál? - kérdezte a király.
- Mit kérdeztél? - kérdezte Nágaszéna.
- Nem kérdeztem semmit - mondta a király.
- Nem válaszoltam semmit - mondta Nágaszéna.

Mint a szellő, járd a táncot,
Ne vessen a szoknyád ráncot,
umpáppá, umpáppá, umpáppápá

A lábacska vígan dobbant,
Mint a zerge, mint az őzbaaaak! Jáj, a szoknyám!

Már majdnem el is felejtettem, hogy a lakáskulcsot a kazánházban, a szekrényajtó belsejében tartottuk.

beadtam, kiadtam, leadtam, felnemadtam, megadtam, eladtam, átadtam, ráadtam, ideadtam, odaadtam, szétadtam, összeadtam, visszaadtam.

0 óra 02 perckor csak mondjuk. remélem azért elfogadják.

elnéztem.
van plusz egy napom a tdk leadásáig.
mert elnéztem.

HÁHÁÁÁÁÁ

ez az a pillanat, amikor nagyon nem szabad azt hinnem, hogy elszöszölhetem az időmet, szóval le is írom, hogy tudatosítsam magamban. tökjól állok a tdk-mmal, meg is lettem dicsérve, de a bevezetés és az összefoglalás még hátra van, úgyhogy egykettő-egykettő!

ráakadtam a régirégi, buborékos liskásblogra. 

most mosolygok. de úgy belülről.

és most net ki, és fel sem állok innen addig, amíg nem írom meg a nyelvi normás fejezetet a tdk-ban. 

Nincs üdítőbb egy blog újradizájnolásánál TDK-írás közben.

Be vagyok csomagolva

Két pontosítást is igényel ez az állítás. 

1. Csak részben vagyok becsomagolva, de legalább ez a rész a nagyobb:) Anya holnap/ma megérkezik egy szinte üres bőrönddel, és a maradék és a majdnem-ittfelejtett és a hopp-aszitted-mindent-bepakoltál-mi-hát nagyon-tévedsz cuccoknak is lesz elég hely (remélem). 

2. Természetesen nem én vagyok becsomagolva, hanem a cuccaim. 

Huh, nagyon fáradt vagyok. Vasárnap este (az még csak tegnap volt? hm) leadtam a beadandómat, ma intézkedtem a kaucióval, kiköltözéssel, jegyszerzéssel, azután nekiálltam bepakolni a négyhónapnyi életet egy nagy bőröndbe és egy utazótáskába. Aminek bele kellett férnie, belefért ;) Holnap pedig reggel fél9-re mehetek a koli egyetlen szeme fényéért, a porszívóért, kiglancolom az én szobafelemet, és 10-re jön a koli igazgatónője lecsekkolni a szobát, hogy visszakaphassam a kauciót, amihez még előbb futnom kell egy rövid kört a adminisztrációban. Délután pedig anyával elköszönök Párizstól. 

Jaj, ezt már tökrég meg akartam írni, szerintem vicces. Franciául az ilyen kérem csukja be maga után az ajtót vagy kérjük szíveskedjen várakozni típusú feliratok itt úgy hangzanak, hogy merci de bien vouloir fermer la porte meg merci de bien vouloir patienter, azaz tükörfordításban köszönjük, hogy nagyon be szeretné csukni az ajtót meg köszönjük, hogy nagyon akar várakozni. Tisztára mint valami jedi elmetrükk. Be akarod csukni az ajtót. Türelmesen akarsz várakozni. Hehe:)

(Most nem tudok lélekbemarkoló és szívetmelengető dolgokat írni az utolsóelőtti, Párizsban töltött nap tiszteletére, elnézést. De ne gondolja a nyájas olvasó, nagy enny, nagy ó, hogy nem is izgat. Csak fáradt vagyok fogalmazni.)

Még bő egy hét és vége a tanulásnak. Viszont ez alatt az idő alatt három beadandót még írnom kell, és már nagyonelegemvan:) De legalább az idő gyönyörű és ettől máris jókedve lesz az embernek. Szóval most ez a nagy izgalom mostanában. Írok rendesen, amint van miről, ti meg küldjetek pirosenergiát, hogy túléljem a beadandóidőszakot! Addig is remélem, mindenkinél van ma törölköző. 

Hallom, otthon esik.

Allez les Bleus!

Na, letudva a droidmetró is. A legfiatalabb és LEGMENŐBB vonal a 14-es, viszont eddig valahogy sosem esett útba. Igazából most sem, de mivel jó volt az idő, elmentem metrózni egyet. Áh, hát ez nekem nagyon tetszik. Több szempontból is izgi: előszöris, teljesen automatizált. Nincs vezető, csak megy, és gondolom be van programozva, hogy egészen pontosan mennyivel menjen, mikor álljon meg. Ezért a megállókban is üvegfal szegélyezi a síneket, amiken pontosan ott van az ajtó, ahol meg fog állni a szerelvény. Milyen zseniális már? Ami a legdurvább benne, hogy ugye így, hogy nincs vezető, ebből adódóan vezetőfülke sincs, elöl teljesen ki lehet látni. Látod a fényt az alagút végén meg minden:) és persze modern az egész, a megállók is, én teljesen odavagyok az ilyenekért. Képek:

A megállók. Elég snájdig, bár jócskán eltér a hagyományosan fehértéglás móditól.

Vigyázz, jön a metró! Ki ne ugorj véletlen a kocsi elé! Ja, nem tudsz:P

Látjátok? A baloldali az eleje. Ááá:)

Legközelebb, ha nem lesznek sokan a mterón, lefényképezem a fényt az alagút végén is:P

Ó igen, és szerintem tökvicces: van egy olyan reklámkampánya az egyik ilyen mediamarktszerű üzletláncnak, hogy vegyél egy nagyképernyős tévét, és ha nyernek a franciák a vébén, visszatérítik az árát. :D Allez les Bleus!

Ááááéééááááéá

Kész a beadandóm.

Na, íme:

Ott jövünk be. Naagy előcsarnok, régi naagy földgömbökkel és oszlopokkal és mellszobrokkal.

És az olvasóterem. Annyira képen talán nem jön ki, de elég impozáns. 

Szóval szép. Bár most kicsit még kevésbé tökéletes, mert amikor a hónom alá csapott könyvekkel megkérdeztem, hogy hol tudom kikölcsönözni őket, akkor közölte velem a bácsi, hogy innen bizony egy könyv sem megy ki. Nem lehet kölcsönözni. Ezt kapjátok ki. Hát izé. No mindegy, holnap egynapi hideg élelemmel, nyitástól befészkelek, és ki nem jövök, amíg ezt a kedveskedves beadandót meg nem írom végre. 

Az oké, hogy leszóltam a szóbeli prezis megnyilvánulásaikat, de amit írásban kérnek, az kicsit komolyabb más. Illetve nemtom, lehet, hogy csak azért szenvedek vele, mert franciául van és mert töri, de az biztos, hogy többoldalas útmutató van ahhoz, hogyan kell megírni egy esszét. Egy idő után rájöttem mondjuk, hogy ugyanazokról a logikai lépésekről van szó, mint rendesen, csak első ránézésre kicsit (franciásan) túl van bonyolítva az egész. Jellemző:) Áh, elfáradtam. 

Majdnem tökéletes

Már régóta keresem azt a helyet, ahol tényleg lehet tanulni. A szoba kilőve - valahogy otthon sosem vagyok elég motivált, hogy tanuljak, akár itt-itthon, akár budapesten-otthon, akár szegeden-otthon. Sokáig azon voltam, hogy keressek valami kávézót, ahová be lehet ülni, de ott a sokféle követelményemnek (konnektor, wifi, nemdrága, kényelmes, világos) nemigazán tudtak megfelelni. Aztán jöttek a könyvtárak. Mondjuk azokkal alapvetően az a baj, hogy csendesek, és ilyen környezetben nekem nem megy annyira a koncentrálás. Szóval eddig igazából egyet próbáltam. Nem rossz: modern épület, kellemes zöld és mahagóni színekkel, viszonlag jól felszerelt, de sajnos tematikus könyvtár, nincs benne minden, mi szem-szájnak ingere, és 40 percet kell metrózni, hogy odaérjek. De volt wifi és konnektor cserébe. 

Most viszont elhatároztam, hogy beiratkozom egy másik könyvtárba is. A BSG-be. Igen, a Battlestar Galacticába. Neem, a Bibliotheque Sainte-Genevieve-be. És nagyon szép, hú, tényleg nagyon szép. Belülről szebb, mint a (wait for it) BME könyvtára. Amikor csütörtökön bent voltam, volt nálam fényképezőgép, de nem mertem fényképezni, mert sokan voltak:) Aztán úgy voltam vele, hogy jó, akkor ma (ti. csütörtökön) még nem írok róla a blogba, mert képek nélkül nem jó. Aztán pénteken végülis úgy alakult, hogy nem mentem be, meg ma sem, mert mint kiderült, ma örömünneplik a franciák a II. véhá végét, és zárva volt. De úgy voltam vele, hogy tovább már csak nem húzom az időt és mégiscsak leírom, hogy tökjó hely, max nem hiszitek el, hogy milyen szép. Háh, de ha nem hiszitek el, majd jól megmutatom fényképen és muszáj lesz elhinnetek. Háh. Szóval szép, de amellett, hogy szép, a mostani tanulnivalómhoz épp jól jön, mert vannak középkori témájú könyvek is. Van konnektor is, bár nem mindenhol, és közel van, és annyira nem sterilcsendes, mint a másik. Ja, és szép. A baj vele igazából csak az, hogy nincs wifi. Néha azért jól jön tanulás közben, de így legalább az esélye sincs meg, hogy véletlen mégis máshol kössek ki. 

Elöljáróban egy kép róla kívülről, amit ma csináltam. Meg annyi, hogy a fenti félköríves ablakok mind az olvasóterem ablakai ;)

Reggeli

Még szerintem nem ettem foie gras-t, de ha igen, az sem baj, a lényeg az, hogy most azt eszem. Finom:)

37 nap

Tanulok. Primakov után hirtelen váltással ugrok a XV. századi Itáliára csütörtökre, utána vissza a '80-as és '90-es évekbeli francia rendészethez a jövőhéten. Ezután kicsit terjesztem az igét a magyarokról és az Eszterházy családról, zárásként pedig valami ókori római témából lesz prezim, amit most így hirtelen nem tudom, hogy pontosan miről szól. Szépen besűrítettem az utolsó bő egy hónapomat, mi? Jó lesz ez. 

Ja igen, tartozom még egy beszámolóval a múltkoriról. Jó volt:) (Itt előre elnézést kérek azoktól, akiknek már meséltem otthon a most következőket.) Szerencsére a megelőző este nem (sokat) aludtam, ezért kicsit homályosabban láttam, mint rendesen. Ami azért jó, mert nem láttam tisztán az arcokat előttem, ezért nem  is zavartattam magam, hogy vajon kiröhögik-e az akcentusomat vagy sem. Jobb tipp szerintem, mint káposztafejeket képzelni a nézőközönség helyébe, nem is tudom, hol hallottam. :) Szóval egész nyugisan telt az a 20 perc, a tanárnak tetszett a végén, bár a konklúzióm kicsit clumsy lett, de sebaj. Különben kicsit fura nekem, hogy általában úgy mennek ki az emberek előadni, hogy kezükben a tíz teleírt A4-es lap, amiről szinte felolvassák a mondandójukat. Sőt, néha még ki is van nyomtatva egy komplett szöveg rajta, nem csak kibővített vázlatpontokról van szó, vagy ilyesmi. Meg az is fura, hogy egy csomó tanár hagyja őket szárnyalni a megadott időkereten túl bőven. Egy korrekt tanár van, aki a huszadik percnél leállítja őket. Utálják is rendesen:) Az írásbeli beadandóknak mintha nagyobb keletje lenne, bár ott is vannak fura dolgok. Az egyik órára pl. kézzel írva kell leadnom egy nyolcoldalas dolgozatot... Kézzel, értitek:) majdnem felnevettem, amikor mondta a tanár. Hehe, és értékeli a külalakot és a helyesírást is:) Áh, szerintem ez tök vicces. Kíváncsi leszek:)

Szaxofonoznak az ablakom alatt. Viccesek az itteni koldusok.

Holnap

14.00-16.00
Az első exposém-prezim.
Diák nélkül, fecnikkel, Kozirevről, Primakovról és az orosz külpolitikáról, FÁK-kal, EBESZ-szel, NATO-csatlakozásokkal és APEC-cel/-sel/-nal.
Nem vagyok nyugodt:)

Európa legnagyobb fesztiválja

Hátezacsillacsaknemblogol

Ájh, hiányoztok. Most az van velem, hogy a múlthetem fantasztikusan tökjó volt, innentől kezdve pedig átlag 8,2 naponta kell prezentálnom vagy beadandót beadnom vagy vizsgáznom. Szóval kényelmesen, de szorgosan elkezdődik a hajrá, ami május 27-ével be is zárul; utána pedig elvileg le is tudtam a félévet. Már csak az a kérdés, hogy így mikor mehetek haza. Június közepén mindenképp muszáj lesz mondjuk, egy vizsgám otthon még beficcen, amit még a tanárnődrága nem tudott nekem megmondani, hogy pontosan mikor lesz (hiába lobogtatom az éteren keresztül neki a kedvezményes tanrendemet). Még az is lehet, hogy megyek liskalandra, jéj:) Na meglátjuk. Most a lényeg az, hogy 10 nap múlva egy hét otthon. Április 21-én haza, 28-án vissza, közben egy vizsga és sok-sok móka és kacagás. 

A múlthét pedig, mint említettem, hát elég király volt. A szülinapomon meglepi meglepi hátán, köztük fény derült egy hónapok óta tartó hazugságláncra is, ami jobban el sem sülhetett volna, és kaptam egy szalmakalapos-csibés (szerintem pisztáciás-epres) tortát. 

Meg vacsoráztunk furi dolgokat, piknikeztünk a Buttes Chaumont-on, ahol pingponglabdás sört ittunk, Balázsékat sorozatban spanyolnak vagy brazilnak nézték, ami vicces volt, voltunk Asterix parkban, ahol csurom vizesek lettünk, de a napsütésben megszáradtunk (kábé) és ahol láttunk delfinshow-t is, és láttuk Párizst felülről úgy, hogy a kilátásban az Eiffel torony is benne volt, szóval ez sokkal menőbb hely, mint az Eiffel torony, és még sor sincs nagyon és olcsó is. Na hol voltunk? :P

(Háttérben a spanyol barátaink.)

Kérdés: hányan voltunk a menhirben? 

Adrenalinvacsi

Szóval az volt, hogy elmentünk enni, mert ingyen van a kagyló és a sültkrumpli, ha iszol valamit. Igaz, hogy nem egy nagy adag, de ingyenkajának ne nézd a fogát. És nagyon finom volt. Csak ugye kagyló, ami alapvetően nem egy szép dolog. Mármint a belseje. 

Na és itt jött az a gondolat, hogy kagylót enni olyan, mint egy extrémsportot űzni vagy felülni egy durva hullámvasútra vagy beleugrani az aquaparkban (erre van valami szép magyar szó?) a nagy sötét lyukba, hogy lecsússz a legnehezebb fokozatú... öö... csúszdán. Valahogy én mindig úgy vagyok vele, hogy nemakaromúristennemmerem, mert mivanhabelehalokúristen, aztán meg ötödszörre ülök fel a Disneylandben az űrállomásos hullámvasútra. 

Jaigen, mert a kagyló.

Ott van a tányéromon egy halommal. Nem az első találkozásunk különben ez így, fésztufész, meg nem is a második. Ki kell nyitnom. Ki kell nyitnom, de nem akarom, mert tudom, hogy undorító az a kis takonygóc, ami benne van. Sőt, mi van, ha még undorítóbb, mert fekete és olyan izés a széle, és szürke a közepe? Merakkor még undorítóbb, ugye. De kinyitom. Oké, kinyitottam. Egyem meg. Fúj, ezt?! De most komolyan. Undorító dolgokat megenni nem egyszerű. 

De legalább megéri. 

És úgyis ingyen volt. 

És lehet kezdeni az undorodós kört elölről... 

Mérnemírokmá

A múlthét egy kis nátha és különböző hiányérzetek (de különösképp egy) miatt kicsit ilyen hullámvölgyszerű időszak volt. Meg minden kezd olyan megszokott lenni, telnek-telegetnek a hétköznapok, szóval nemigazán tudtam, mit is írhatnék. 

Itt vannak például a mindennapi élet szabályai. Például, csak hogy tudjátok majd, ha kijöttök: van az Épphogy Egyembernyi Széles Járda szabálya. Fontos, mindennapos alkalmazású törvény ez. Az utca törvénye. Tegyük fel, hogy van egy járda, ami épphogy egyembernyi széles. Ugye. Annyira nem ördöngös találni ilyet. Vegyünk két embert, akik szembejönnek egymással. A járda még mindig egyembernyi széles. Érzitek a feszkót? Embereink közelednek. Na de ki térjen le a járdáról? Le, a veszélytől hemzsegő, épphogy egyautónyi széles, egyirányú útra? Rájöttem, mi az örök és általános érvényű, mindenkire vonatkozó szabály Párizsban, mely felülír minden, eddig (nagyjából) megszokott illemszabályt is öregekről és ifjakról, nőkről és férfiakról. Így szól. 

Az térjen le, aki szembejön. 

Hétköznapjaim szerves része az olasz kultúra is. Fontos megemlíteni, hogy az olaszok úgy gépelnek, mint ahogy beszélnek. Pattogva. Tegnap befutott Maria húga is a barátjával (mármint fiúbarátjával, tudjátok, boyfriendesen, csak igyekszem kerülni a P betűs szót, mert a hideg futkározik tőle a hátomon), ígyhát négyen lakjuk most szerény hajlékunkat. Leszünk még öten is;) Hoztak matracot is, amin alszanak. Ezt a nagyfélét. Hogy hova raktuk? Háhá, a földre. Ilyen herripotteresen kitágítottuk a szobát, azt hiszem. Viszont azt mondjátok meg nekem, hogy ha a matrac egyik fele direkt ilyen simianyagból van (nem mondom, hogy bársony, mert kétlem, hogy az, de olyan bársonyszerű, na), szóval ha ilyen anyagból van (mennyit zárójelezek már különben!), akkor annak nem az a célja, hogy azon legyen a lepedő, hogy ne csúszkáljon rajta? Merén aszittem. Náluk az az oldal van alul. Nem mintha ez jelentene bármit is egyébként. Ó igen, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy engem is elkapott a kérdőívláz, oldalt fent lehet pöttyözni a karikát. 

Meg a párizsiak is érdekes fazonok. Íme egy részlet egy átlagos párbeszédből köztem és egy párizsi (ember) között:

(...)

- Elnézést, kicsit lassabban, ha lehetne, nem vagyok francia.

- Ó, olasz vagy?* 

- Nem, magyar vagyok.

- Tessék?

- Magyar. Magyarországról.

- Ó, mint Sarkozy, mi? 

- Hehe, hátigen. 

- Haha, letagadnád, mi? 

Ez is érdekes különben. A közvélemény különben nincs annyira odáig érte, meg vissza. Vettem most egy bulvár gazdasági újságot (a bulvár itt a minőségre utal), ami több oldalon cikkez Sárközyről és Sarkozyról, ti. apáról és fiúról. Még nem rágtam át magam rajta teljesen, de kicsit vicces, amikor kiemelik, hogy a családjuk nemesi oklevelet kapott a 17. században itthon. 

És itt hirtelen vége lett a bejegyzésnek.


* figyelitek. Ha külföldi, akkor olasz. Ez jelent valamit.

Can do it

"Mademoiselle

Vous le présenterez sans doute à l'oral. Préparez pour 20-25 minutes. Dans votre introduction vous présentez Primakov et vous dites quelques mots de la politique étrangère de son prédécesseur Kozyrev. Ensuite vous montrerez les grandes lignes de la vision géopolitique de primakov et la manière dont il cherche à réaliser sa politique

Cordialement

F.Thom"

"Természetesen szóban kell prezentálnia a témát. 20-25 percre készüljön. Bevezetésként mutassa be Primakovot és mondjon pár szót elődje, Kozirev külpolitikájáról. Ezután vázolja nagy vonalakban Primakov geopolitikai elképzeléseit és azt, hogy milyen módon tervezte ezeket megvalósítani.

Üdvözlettel,

F. Thom"

Fúj

Itt még forgalomban van a vaníliás kóla.

Helyzetjelentés

Él a gépem!

Egyelőre ubuntun tengődünk, de tökvicces. Addig, amíg kiélem magam és a kíváncsiságomat rajta, nem telepítek rá windowst, de már megvan a teleplemeze, szóval újra rózsásan látom a jövőmet. Segítőimet hálám örökké üldözni fogja.

Érdembeli történésekről kicsit később:)

IKEA expedicio a metròban

Mivel ez a hulye èkezetesdi gondolom nem csak engem zavar, ezèrt nem irok feleslegesen. Csak annyit, hogy az ikea most a metròàllomàsokon marketingel nagyban: kiraktak egy csomò kanapèt meg làmpàt nègy àllomàs egy-egy metròvonalàra. Stàbunk nem vèletlenul arra jàrt, ès meg is orokitettuk ezt a làtvànyossàgot. Ràkèszultunk:)

Ervàgàs

Azt tortènt, hogy baj van a gèpemmel. Leirom, hogy mit csinàl, hàtha tud nekem valaki valami okossàgot mondani.

Es bocsi az èkezetekèrt, olasz billentyuzeten irok.

Szòval a gèp. Nem tudom bekapcsolni. Mindig valami Inditasi javitas indul el ilyen règivindòzos ablakban, utàna pedig kijon egy ujabb kisablak, hogy a szamitogep nem tudja automatikusan kijavitani a hibàt es felajànlja, hogy a befejezèsre kattintva leàllitja a gèpet.

Javaslat? Mentsètek meg az èletemet:)

Kicsi a világ

Emlékeztek arra a képre, amin egy csomó kínai gyerek van, és a képfelirat utasítása szerint meg kell állapítani, hogy melyik álmos, melyik mérges, melyik van beszívva, melyik kettő az ikerpár? Na. Hát, átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy nem csak mi, europidok vagyunk így a más rasszból való embertársainkkal. 

Ugyanis az elmúlt hetekben sokmindenkit láttam ám. Láttam például Ágit bubifrizurával, Imit szőkén, Zazit afroamerikaiként (a metrón, haha), Gyuszit soványan, Denzel Washingtont, Kerkayt, néhány csoporttársamat, néhány volt általánosiskolai és gimis osztálytársamat, Gálvölgyi Jánost és egy-két családi ismerőst. 

Szerintetek?

Mozi

Ezt a filmet nagyon várom már. Szilva, mondj róla valami izgit! :)

Szünet van

De hogy minek, én ezt igazán nem értem. Épp kezdtem volna belemelegedni az egész egyetemes témába, hogy mit kell tanulni, mik a követelmények, hogyan igazítsam az időbeosztásomat a suli mellett, erre tessék. Van egy hetem, hogy kirázódjak belőle. 

Annyira azért nem rossz mondjuk. Tegnap sütött a nap, elmentem sétálni. Eszméletlen hangulatos volt, kimetróztam a Trocadéróra, a parkban pedig kiültem a napra olvasni. Az Eiffel-toronnyal szemben. 

Nem, az agyam még mindig nem tudja befogadni az Eiffel-tornyot. Mindig elámulok azon, mennyire valószínűtlen. Látszódott a metróról is, amikor a föld feletti szakaszán mentünk, és egészen meghökkentem, amikor észrevettem hirtelen a házak felett. Tényleg valószerűtlen. Nagyon szeretem. 

Aztán ötven oldal után felálltam, körbesétáltam ezt a csodát, integettem egy gorillának, és továbbmentem az Invalidusok felé. Ráfordulva a Boulevard Saint-Germainre kicsit hűvösebbre fordult az idő, ezért kerestem egy kávézót, ahová bekuckózhatok. 

Hülye globalizáció. Úgy megörültem az első héten, hogy Párizs tele van Starbucksokkal, hogy azóta ha megfordul a fejemben az, hogy "be kellene ülni valahová egy kapucsínóra", egyből ez jut eszembe. Persze, Párizsban majd pont, mi, de egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól. Szerencsére általában sikerül megfékeznem magam, két tényezőnek hála: 1. drága, egy olcsóbb kávézóhoz képest mindenképp, ugye, 2. egyszer voltam már itt is, és nem nyűgözött le. Koszos volt, az asztalokról nem vitték el a maradványokat, és büdös volt a vécében. Lehet, hogy csak egy ilyen igénytelenebbet fogtam ki (értitek, ott annyi van, hogy van igénytelen is:D), de lehet, hogy átsüt a franciák utálata. Ugyanis utálják a Starbucksot. Mármint általában. Mert ugye nekik vannak "rendes" kávézóik, pincérszerű pingvinekkel és inyurbinyur asztalkákkal, amire éppen ráfér a kávéscsészéjük. Kell ennél több? Kell, persze hogy kell. Hülye globalizáció. 

De ééén, én legyőztem, és beültem egy kávézóba. Na nem a tipptopp pincéresbe, azoktól mindig úgy megilletődöm, hanem egy barátságos önkiszolgáló (de francia!) pékséges kávézóba. Totál fíling: kapucsínó, csokis croissant, Utas és holdvilág franciául és a Boulevard Saint-Germain. Aztán felszedelőzködtem és továbbmentem, hazafelé, gyalog, mert az a metróvonal, ami kellett volna, le volt zárva. 

Most gondolkodom, hogyan fejezzem be a sztorit, de rájöttem, hogy nincs sztori. 

Szeretem ezt a várost. 

Zsöviendöláongri

Érdekes, külföldön mennyire másképp hazafi az ember, mint otthon. Otthon húzzuk saját magunkra a szánkat, cchppff,  persze, az a hülye is magyar, mit vársz tőle, nyilván nem tud sorbaállni vagy a mozgólépcső jobboldalán kapaszkodni*. És különben is, olyan unalmas ez az ország, itt nem lehet tengerpartozni vagy síelni*, itt csak paprikafüzéres tanyák és bajszos bácsik vannak. Nem mintha én annyira így gondolnám, nem azért nem vagyok oda meg vissza a balatoni pancsolásért, mert ezt a véleményt osztom, de őszintén szólva általában elfelejtettem kirakni a kokárdát március tizenötödikén, és csak örültem, hogy nincs tanítás.

Két órám is van, ahol nem egyszer elhangzik a francia tanár (különírva! tehát a francia nemzetiségű tanár) szájából az, hogy "Hongrie", és mindannyiszor fel is csillan a szemem, és hirtelen este hétkor is képes vagyok százszázalékosan figyelni. Például amikor a közép-európás órán Tessedik Sámuel életpályájáról és felvilágosult munkásságáról van szó, igenis büszke vagyok kicsiny nemzetemre és szülöttjére. És ami durva, csodákoztam is magamon, hogy az orosztörténelem-órán (micsoda helyesírási csemegék) az első világháború végénél úgy ültem a padban, hogy gyerünk, mondd ki, hogy Trianon, mondd csak ki, és elmondom, milyen igazságtalan a világ. (Nem mondta ki.) Pedig én aztán tuti nem vagyok az, aki nagymagyarországos pólóban csápolnék egy Kárpátia koncerten, és ha lenne kocsim, nem a delfinformájú matricát ragasztanám ki országjelzésjént, mondván ember, 2010-et írunk, nem 1910-et.

És az egyik egyetemi könyvtárban, ahová beiratkoztam, teljesen felháborodtam. Volt ott hárompolcnyi lengyel történelem, kétpolcnyi cseh és szlovák, félpolcnyi horvát, magyar pedig csak egyetlen, másfél centi vastag könyv személyében, ami Budapest, Varsó és Prága eseményeit foglalta össze a nemtommi hatására. Eszembe jutott, hogy a könyveknek csak 10%-a van fent az olvasótermekben, ezért gyorsan rákerestem a katalógusban, hogy "hongrois", mentvén a francia dandár becsületét. Szerencséjük volt, itt már volt 237 találat. De akkoris.

Félreértés ne essék, nincs honvágyam, mármint jó most itt. Sőt, kezdem otthonosan érezni magam a városban is, a háromhetes rutin ebben sokat segít. De azért kivettem Szerb Antal Utas és holdvilágát, Kosztolányitól az Esti Kornél kalandjait és egy Karinthy-kötetet. Mindhármat franciául.


*no offense.

Egy kis dicsekvés

A hétvégén, mint azt előre beharangoztam, Versailles-ban voltunk. Igenigen, szép a kastély, szép a park is, cuki a város, blabla.
Nade ahol laktunk. Aha.

Nem laktam még eddig ötcsillagos szállodában, de ezentúl legszívesebben csak ilyenbenéssemmimásban. A parkolóban a boy úgy áll be egy Porschéval, mint egy hímes tojással (bár nemigazán tudom, hogy lehet egy hímes tojással parkolni. mindegy), a recepciónál mosolygós... ööö... recepciósok, az éttermében még mosolygósabb pincérek. Az étterem? Gordon Ramsay. Nem mintha ettünk volna ott 60 eurós fogást, de azért menő:) És a szoba. Ó, a szoba. És a reggeli. Ó, azok a reggelik. Inkább ide is teszek fel képeket.

Különben egy éjszakára a szoba 600 euró.
Nem annyit fizettünk. ;)

Jelen

Újra itt! Lassan kerekegész három hete, hogy itt vagyok, majdnem egy hónap. Durva, ha nem is annyira, mint Isti  négy hónapja:) de éppen elég ahhoz, hogy kezdjem megszokni az itteni életet. Ami (nem röviden) összefoglalva ilyen. 

A város

Szép. Lehet nagyokat sétálni, de ha úgy adódik, húsz perc alatt a városnak (tényleg a) másik végén vagy metróval. Hihetetlen különben, mennyire össze vannak nőve az emberek a metróval, de végülis miért ne, ha már van belőle 14. Plusz a négy RER. Olyan őrültmód nem menőbb mondjuk az "alvilág", mint otthon, mármint nem sokkal szebb és tisztább, de itt nem félek a metrótól:) És tulajdonképpen mindenhol szép, nem lehet megijedni sehol az utcaképtől, amikor felbukkansz az aluljáróból. Szóval nem fúj ki a város a nevezetességekkel, értitek, ha megnézted a kötelezőket, még mindig szép. Ami még említésre méltó: az időjárás teljesen idióta! Felkelsz, kinézel az ablakon: ragyog a nap, dejó. Fogat mosol, felöltözöl, kinézel az ablakon: zuhog a hó. Hm. Összepakolsz, felöltözöl kicsit jobban, kinézel az ablakon: süt a nap. :D Teljesen kész ez a város, komolyan.  

A franciák

:D Mint az időjárás Párizsban. Kicsi aranyos idiótáim:) Közlekedni például biztos nem tudnak, a lámpák tényleg csak jótanácsnak vannak kitalálva (majdnem mint a Napsütötte Toszkánában, ha látta valaki). Még ha a gyalogosnak is van zöldje, elindulok, és jön padlógázzal felém az autó, és hirtelen fékezéssel áll csak meg. A zebránál, pirosban. De legalább megáll. Kocsival meg tuti megőrülnék a sok-sok egyirányú utcától. Nem mintha ők tudnának különösebben vezetni, érdemes külön megállni és végignézni, hogyan parkol be egy mercinyi helyre a kis C3-asával:) Hehe, és láttam egyszer, hogy a lecsukódó sorompó alá tolatott kb. 5-tel, halálóvatosan egy szép fekete Peugeot - persze rá is csukódott a csomagtartójára. Ezúton is szeretnék gratulálni neki:) De szerencsére a metró megkönnyíti az életüket. És óh jaj, be mennyi apró logikátlanság van még! Illetve elnézést, politikailag korrektebben fogalmazva: más észjárásról tanúskodó jelenség. Tudjátok, mint mondjuk mi, amikor csináltunk valamit a szakkoliban, és közben a homlokunkra csapunk, hogy nahát, ezt lehet sokkal ésszerűbben is csinálni! Csak a franciáknál az a különbség, hogy az életről általában van szó, nem mondjuk egy tagfelvételi folyamatról. És nem jönnek rá. 

Az egyetem
Az épületről magáról már írtam, ugye. Nna, csináltam képetek is, ahol a) érdemes, b) nem néztek rám hülyén, hogy japánosat játszom a géppel.

Itt áll a kéköltönyös bácsi-néni, akik csak diákkal enged be.

Ez az udvar. Ezt már csak a kiválasztottak látják:P

Innen nyílik négy nagyobb előadó. És a könyvtár...

...avová itt lehet felmenni.

Egy folyosó. Illetve ők Galérie-nek hívják, 

nem véletlen, tele vannak festményekkel a falak.

És egy előadó.

Szóval azért megvan a hangulata rendesen. Az elején azt hittem, hogy tejóég, én meg fogok itt szakadni. Aztán úgy gondoltam, hogy á, ez nem is vészes. Most egy kicsit megint úgy gondolom, hogy nehéz lesz. Számításaim szerint lesz öt vizsgám, ezzel párhuzamosan öt prezentáció/házidoga. Azért nem minden tárgyból vállalnám be a szóbelit, de nyilván az a legkézenfekvőbb. Húú, izgizgi:)

A tárgyak

Ugye alapvetően törit tanulok. Tulajdonképpen akármit felvehettem, amit csak akarok. * Viszont egy jótanács azoknak, akik esetleg idejönnének: szeptemberben gyertek. A tárgyak ugyanis alapvetően egész éves kurzusok, nem csak félévesek, mint otthon, szóval mindennek belecsöppentem a közepébe. Igazából nem jelent gondot, csak sok esetben ősszel alapozzák meg az anyagot. De mit nekem, úgyis kenek-vágok mindent:P

1. Rome et le monde - la ville de Rome, de César a Commode: az ókori Rómáról szól, a felépítéséről, társadalmáról, egészen érdekes. 

2. Histoire sociale et politique des derniers siecles du Moyen Age: a középkor utolsó századainak társadalma és politikája. Eddig nem győzött meg különösebben, olyan volt az előadás, mintha egy művtöri órán lettem volna. Kicsit csalódás, de hátha lesz jobb is.

3. L'Europe Centrale a l'époque moderne: Közép-Európa a modern korban. Na ez tökjó, gyakorlatilag a felvilágosodás közép-európai hatásairól szól, felvilágosult abszolutizmusról meg ilyenekről, amiket mindig is imádtam, ráadásul a magyarokról is tanulunk. Majdnem hangosan felnevettem a gyakorlaton, amikor egy francia srác tartott egy prezentációt, és beszélt Tessedik Sámuelről is. Eszméletlen vicces volt, hogy nem tudta kiejteni a neveket, és megszenvedett, mire felírta Hajnóczy nevét a táblára, meg hogy Szarvason volt lelkész... Egyem a pici francia szívét:D Aztáán, képzeljétek el... óra után odamentem a tanárnőhöz a szokásos "csókolom, erasmusos diák vagyok" szöveggel, és megemlítettem, hogy mellesleg Magyarországról jöttem. Erre a nő: ó, az ELTÉ-ről? Ööö... nem, hanem aa... és elkezdtem gondolkodni, hogy hogy is van a BME franciául, mire a tanár megszólal magyarul: "Mondhatod magyarul is nyugodtan!" Pofaleszakadás, földindulás, ahogy Geszti Péter is megmondta. És onnantól kezdve magyarul beszéltük meg a teendőket. Éés, május 19-én előadást fogok tartani franciáknak az Eszterházyakról. Mennyire király már?!

4. Les forces de l'ordre en France aux XIX-XXe siecles: a francia rendvédelem, rendvédelmi erők történelme gyakorlatilag, a második félévben a XX. században (épp mázli, ez érdekes legalább). Az előadást valami volt rendőrtiszt tartja, aki egyben történész is, és hallgattunk mindenféle brigadéros- meg csendőrdalokat az első órán:) a gyakorlat meg tök érdekes, egy csupavigyor pasas a tanár, tök segítőkész, és volt már Budapesten. Szerintem érdekes lesz. Fogunk nézni Louis de Funes filmeket:D

5. Analyse et géopolitique du monde actuel - le monde de vue de la Russie: a mai világ geopolitikája és elemzése Oroszország szemszögéből (az első félévben az USÁ-éból volt). Biztos érdekes lesz, még nem sikerült megtalálnom a jó termet egyszersem. :)
6. Spanyol. Ezt is szeptemberben kezdték... de vicces azért.
7. La culture des élites dans la France contemporaine: átverés az egész! Elméletlieg a kortárs Franciaország elitjeinek kultúrájáról szólna. Jó, alapból sem váltja meg a világot a téma, de amiről igazából szól, az visszanyúl a barokk korba meg mindenhova, ami nem érdekel. És különben is, egy kopasz, csúnya, fellengzős bácsi tartja, aki nagyon gyorsan és nem szépen beszél franciául. Bent ültünk ketten erasmusosok, én és egy dán csajszi, akivel a beiratkozáson már összefutottam, és csak pislogtunk. Csak lesz ezzel is tán valami...

A társasélet

Az egyetemen: nulla. Minden órán más emberekkel találkozom, és mindenki elvan vagy magában, vagy egy-két másik emberrel, de annyira nem nyitnak egymás felé. A legkevésbé sem olyan, mint egy osztály. A koliban: nulla egész egytized, esetleg növekedhet. A gond az, hogy nemigazán van közös helyiség. Ez is megy a miért idióták a franciák listára, hogy inkább van minden szobában két főzőplatni vagymi, minthogy mondjuku szintenként legyen egy konyha, ahol esetleg össze is futhatnának a bentlakók. Így a lehetőségeink leszűkülnek a mosókonyhára és a liftre, esetleg a lépcsőházra. Ja, van egy kis közös helység különben az alagsorban, de ott mindig olyan fura dolgokat csinál néhány fura ember, mezítláb, valamit kivetítve projektorral és a földön vagy az asztalon ülve, fura szerkóban. Valami színjátszókör lehet. Furák, mondtam már? Viszont az én nagy szerencsém Maria, az olasz szobatársam, aki haláljófej, jobbat sem kívánhatnék, ráadásul mindig hív engem is, ha megy valahova a barátaival. Szóval van egy rakás olasz ismerősöm:D Ó, de el ne felejtsem a strasbourgi lányt a folyosóról, akinek minden párizsi azt mondja, hogy nahát, milyen jól beszélsz franciául ahhoz képest, hogy külföldi vagy:D pedig csak strasbourgi. Értitek. Haha. Egyszer átjött, hogy nem hagyott-e itt valami nemtommit a lány, aki itt lakott előttem. Szóval alakul itt a molekula, kezdünk rájönni, hogy érdemes körbejárni a folyosót egy dugóhúzóért, gyakorlatilag ez az egyetlen módja az ismerkedésnek. 

Natessék, most bepótoltam a kéthetes lemaradásomat. :)

* az a logikai láncszem kimaradt, hogy azért teljesen mindegy, hogy mit veszek fel, mert kommunikációt nem tanulhatok, mert 1. külön suliban van, 2. csak francia anyanyelvűek járhatnak oda; menedzsment szerű tárgyakat pedig aért nem, mert az is külön suliban van. Nyilván eddig ezekhez volt szerencsém a BME-en, és mivel ezeket nem vihetem tovább, tökkmindegy, mit tanulok.

Szarakodik a blogspot, nem tudok írni:( Valami tipp, mi a baja? Ez a mező, ahova írnék, folyamatosan csak töltődik, és nem tudok belekattintani.

Pillanat türelmet

A hétvégén még mindig nem fogom szaporázni a bejegyzéseimet, ugyanis itt leszünk:

Csak süssön a nap:)

Bu

Jelentem, megtettem a kötelező köröket, amiket illik, ha már Párizsban van az ember. Nehogymár itt legyek egy fél évig, és ne menjek el a Sacré-Coeurhöz vagy az Champs-Élysée-hez, nem? Szóval kihasználtam a helyzetet, hogy itt van Kornél, és tövig lejártuk a lábunkat a városban az elmúlt egy hét alatt. Tényleg mindenhol voltunk. Tudom, tudom, az nagyon sok hely, de képtelen vagyok mást hinni.

A nap felfedezése

Kornél ma felvilágosított, hogy az ablakomból látszik az Eiffel torony.

Ó, és majd elfelejtettem. Lett szobatársam. Bár még nem találkoztam vele, de hagyott egy üzit az asztalomon, és bepakolt néhány cuccot a polcára, amikből erősen gyanítható, hogy olasz. Marianak hívják, és a levele alapján jófej csajszinak tűnik. Meglátjuk.
És 10 és fél óra múlva találkozom Kornéllal. :))

Paradigmaváltás

Úh. Elfáradtam.

Annyira nem laza ez az órarend, kezdem úgy érezni, mintha tanulni jöttem volna ki. Haha.

A hét órámból öt két részből áll: egy előadásból (CM, cours magistral) és egy gyakorlatból (TD, travaux dirigés), a CM-ek egy-, a TD-k pedig kétórásak. Kicsit olyan tipikus "hülye franciák"-dolog, hogy általában az órák tikkre egészkor kezdődnek és tikkre egészkor érnek véget, szóval egymás után felvenni órákat egyedül akkor okos dolog, ha egymás melletti termekben vannak. Így tehát legalább egy óra szünet mindig van köztük (illetve egyszer van, hogy csak félóra), de így legalább tuti megtaláltam az előadások helyszínét.

Ami nem kis meló elsőre.

Szerencsére ez a térkép nálam volt, így legalább nagyjából be tudtam saccolni. Nagyjából. Vegyük például az Amphi Quinet-t. A kedvencem. Ha jól  megnézitek a térképen, ott van a balfelső sarokban. Tehát ha megtaláljuk, és mondjuk ott állunk az E lépcsőnél, akkor azt gondolnánk: ó, hát az itt van nem messze, előre a Galérie Robert de Sorbonon egy kicsit, aztán jobbra a Galérie des Sciences-ra, és jobbra a végén ott is lesz a lépcső. Aha, nem. Ugyanis egész egyszerűen nem lehet jobbra fordulni a Galérie des Sciences-ra. Fal van, meg a gyengélkedő (haha, Roxfort-feeling). Meg fal. Szóval nincs mit tenni, ahhoz a pár méterhez ki kell menni az épületből, meg kell kerülni a tömböt (élelmesebb és gyakorlottabb hallgatók persze észreveszik a No. 54-es kijáratot, ami picit közelebb esik a keresetthez) és tádám, egy egészen új lépcsőházra lel az ember. 

Szóval ilyen ez a Sorbonne. Komolyan, tiszta paradigmaváltás. Már tudom, hogy kell itt gondolkodni ahhoz, hogy megtalálja az ember azt, amit keres. Például már nem lepődöm meg azon, hogy az F040-es terem nem (nem is tudom, mondjukpéldául az) F lépcsőház földszintjén található, hanem az E lépcsőház 2. emeletén. Itt ugyanis (kapaszkodjatok meg) az emeletek is az ábécé betűiről kapják a nevüket, tehát itt az E lépcsőház F-edik szintjét kellett keresni. Ugyehogyugye? Nem is gondolná az ember. Pláne ha nem francia. Bár azt, hogy a 0 hogy jön, azt még nem fejtettem meg. Ha balra fordulunk a lépcsőtől és nem jobbra, akkor már F365 meg ilyenek vannak. Ugyanazon a szinten. Van még mit tanulni. 

És majd csinálok képet belülről, ígérem:) Addig itt van kívülről (bár gondolom ez annyira nem újdonság)

Kezdődik

Először is egy kis helyreigazítás: rájöttem, hogy a szobám ablakából nem a Panthéon látszik, hanem... ööö... nemtudom mi az pontosan, a térkép szerint valami templomszerűség. Majd utánanézek. És bocs, nem menőzni akartam. :P 

Level 1 completed - túljutottam az adminisztráció rettegett akadálypályáján, és diákigazolvánnyal és böcsületös órarenddel rendelkező sorbonne-i egyetemi polgár lettem.

Azért nem semmi ez a Sorbonne.
Azt az irodát például, ahová beiratkozni kellett mennem, hát nem találtam volna meg magamtól soha, három embert tuti megkérdeztem, mire odataláltam. Komolyan rosszabb, mint a K épület:) Egyenesen, aztán jobbra, aztán be egy kisebb folyosóra, aztán tovább, át egy kis udvaron, utána a baloldalsó lépcső, és fel egy emeletet. Hiába van a második emeleten, értitek:) Sebaj, én legalább odaértem. Egy svájci lány háromnegyed órával később jött az előre megbeszélt időpontjához képest. Hogy fogom holnap megtalálni az óráimat, azt még nem tudom, de van térképem az épületről, meg ugye szám is, szóval majd megoldom.
Az egyetem bejáratánál meg snájdig kék-zöld egyenruhában biztonsági őrök feszítenek, akik elkérik a diákodat, ha be akarsz menni. Menő, mi? Nem lehet ám csak úgy bemenni vécézni az egyetemre vagy csatangolni egyet jóöreg folyosókon. (Megjegyzem, vécére menni nem is érdemes ott. Büdös és szűkös és koszos.)

Aztán holnap meglátom, mennyire nem semmi úgy, hogy tényleg odajár az ember. Reggel 9-től este 7-ig bent leszek, úgyhogy lesz alkalmam átvenni az érzést. (Hűűű.)

Néhány kép is jön

Elég szotty az idő, eddig el voltam kényeztetve teljesen a ragyogó párizsi napsütéssel. Szóval inkább rendezgetem kicsit a szobámat. Meg is mutatom mindjárt, milyen, de előbb ezt muszáj feltennem:

Sűrű hóesés, repülőről, naplementében

Szóval a szállás. A koli tényleg úgy néz ki, mint a képen, elég csini:) Gyakorlatilag a Quartier Latin szélén fekszik, baromi hangulatos az egész környék, a szomszéd utca pedig egy kis sétalóutca, tele pici éttermekkel. Az egyetem kb. negyedóra gyalog, közben útba esik például a Panthéon, amire rálátok a szobám ablakából is:) A szoba igazából kétszemélyes, de a lány, akivel laktam volna, mégsem jött, szóval egyedül birtoklom az egészet, kitudja meddig. (Vicces lesz, ha egyszercsak hallom majd a mágneszár pittyenését, bejön valaki, és csak nézünk egymásra, hogy öö, heló? Te vagy a szobatársam?)  Látszik, hogy különben, hogy nemrég újították fel az épületet és a szobákat. Van benne egy pici konyha és egy viszonylag tágas zuhanyzó is, aztán jön a szoba része a szobának (értitek). 

A konyhafülkének (balra) és a zuhanyzó (jobbra) ajtajának vonalából. 

Szembe az asztal és az ágy utána a leendő szobatársamé (a szarabb hely, háhá).

A leendő szobatárs asztalával szemben, jobbra fordulva. Az ágyam.

Jó kuckós:)

Az ágy után, az asztalom, mellette az egyetlen ablak a szobában (ismétcsak háhá).

Az asztalom. 

És ami nagyon fontos:

A pasi az ablakomban. 

Nem én voltam. :)

Mesélek

Ja, mindenoké. Kiértünk Ferihegyre, becsekkoltam, elköszöntem meg minden, aha, aztán felszálltam. Ja, az út, aha, szép volt, meg király. Aztán leszálltam, felszálltam az RER-re, ja, Luxembourgnál taliztunk Katkával, becuccoltunk hozzájuk, vacsi, oszt' jóccaka. Ja, aha, minden király meg tökjó, ja.

Haha, this is funny, because it didn't happen that waaay!

Szeged-Ferihegy. Egy kis lerobbanás, egy kis várakozás. A szerencse az, hogy természetesen elindultunk reggel 10-kor a 15.45-kor induló repülőre, így belefért az a plusz egy óra, amíg bátyám leért hozzánk a pályán Budapestről.

Ferihegy-Párizs, Charles de Gaulle reptér. 15.45-öt mondtam? Neem, 16.45. Kis csúszás, az előző járat miatt, a gépen a kapitány szíves elnézésünket kéri. Ugyan, rá se ránts, olyan kedves hangod volt a mikrofonban. És tartottad a menetidőt, szóval megbocsátunk.

Párizs, CDG-Katka. Az információs csajszi a pultnál azt mondta, hogy már nem sztrájkolnak a vonatosok. Juhé, akkor irány is az RER B, a táblák szerint csak egyenesen, csak egyenesen a végtelenségig. (Csak kellett volna hoznom egyet a bőröndtologatós kocsiizék közül, nemtommianevük.) És egyszercsak ott álltam, a mozgólépcső tetején, az aluljáró hívogató huzatában.

És tudtam, meg vagyok mentve. Felszálltam, bekuckóztam a vonatba és elégedetten bambultam ki az ablakon, ahogy száguldott velem az RER. A Gare du Nordnál kicsit feleszméltem, és bágyadtam figyeltem, hogy nahát, mennyi ember száll le és fel erről a vonatról... aztán egy bácsi megkocogtatta a vállamat. Az ezt követő beszélgetés így hangzott, hiteles fordításban: "Mblablam bla a végállomás bla?" - így a bácsi. Erre én: "Nem, csak a Luxembourg megállóig megyek." Bácsi: "Nem, nem, ez a végállomás. A sztrájk miatt, tudod. Csak szólok." Milyen elnézően mosolygott, ahogy próbáltam minél gyorsabban kiszerencsétlenkedni a cuccaimat a szerelvényből. Mikor végre kiestem a kocsiból, a "namostmialófvan"-gondolatmenet cikázott át az agyamon, aztán felhívtam Katkát. Van a négyes metró, vagy van taxi is. Annyira nem vészes, 10€ körül idehoz. Ohó! Hát hopsz, már kint is termettem a pályaudvar előtt (nem), és néztem a taxikat, hogy akkor ez most hogy működik. Jött egy fehér Citroen Picasso, gondoltam átverni-elrabolni-eladni leánykereskedőknek egy kis szerencsével csak nem fog tán.

Nem is tette, sőt, tök kedves volt. Bepötyögte a GPS-ébe a címet, a kütyü nagysokára meg is vélte találni, és már robogtunk is Párizs utcáin. Miközben próbáltam felfogni, hogy tulajdonképpen minden kétséget kizáróan én csakugyan Párizsban vagyok, Sam (a sofőr) lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra ám a városi éjszakában, ha odakeverednék. És csak óvatosan az alkohollal! Az minden megrontója - int a Louvre mellett elhaladva. Megadta a telefonszámát is, hogy bármikor, ha este bajba keveredem vagy szükségem van rá, hívjam és majd jön, mert éjszaka szokott taxizni és segít szívesen. Tökkedves volt, tényleg.

Hát még milyen kedves lett volna, ha mondjuk oda visz, ahová kérem, és nem a Rue des Fossés Saint Bernardon tesz le a Rue des Fossés Saint Jacques helyett! Nem baj, legalább fingom nem volt, hogy hol vagyok. Katka kisilabizálta nekem neten, miután felhívtam, és csak sikerült összefutnunk. Onnantól sínen voltam, mint József Attila - átnyargaltunk az ötödik kerület egy részén a 29 kilós bőrönddel és a két kézipoggyásszal, és Grégo, Katka pasija fel is imádkozta nekem a cuccok nehezét az ötödik emeletre (nincs lift).

Tádám! És már meg is érkeztem!

Ma pedig beköltöztem a kolimba, ízelítőt is kaptam a híres francia bürokráciából - Grégo mondta, hogy ne aggódjak, valami úgyis hiányozni fog. És tényleg:P még 4 mindenféle papírral majd még visszamegyek valamikor. Tökjó különben a szoba, 26 nm és egyedül vagyok benne, mert még mégsem lett szobatársam. Mágneskártyás menőzés megy itt, meg minden, és jóól szétpakoltam, ahogy kell. Vicces, valószínűleg egy kínai csajszi lakhatott itt előttem, mert egy csomó kínai írásjeles cuccot hagyott itt, amiről gőzöm nincs, hogy mi:D Najó, valami gyógyszer, meg ginzeng olaj a konyhafülkében, meg egy álomfejtő buzinagy lexikon (franciául), meg edények, evőeszközök, egy halom vállfa, meg egy aranyozott sárkányos harangszobor izé, szívecskés szélcsengő, satöbbi. Érdekes:)

Holnap megyek beiratkozni az egyetemre.

Este írok:)

Holnap

Háhhá, sztájkolnak holnap Párizsban az RER-esek, Katkától kapott értesüléseim szerint. Juhúj! Jéhéj! Csak bejutnék a városba a Charles de Gaulle-ról. :)

Úristen!

Holnapután indulok!


- 28 kiló bőrönd,

- 10 kiló kézipoggyász,

- +1 laptoptáska (remélem felengedik plusz egy kézipogyinak).

Úristen!

Holnap már azt mondhatom, hogy holnapután indulok!

Ez vár rám odakint

Neem... inkább:



Muhaha!

(Különben ajánlom mindenki figyelmébe ezt a sorozatot, akár tudtok franciául, akár nem:) roppant szórakoztató.)

A leendő kolim

Talán tűrhető lesz, nem?

Kakukk

Gimi másodikban elmentünk Bordeaux-ba egy cserekapcsolattal két hétre. Egyik osztálytársammal azon szakadtunk, hogy a franciák miajóéletért köszönnek úgy mindig, hogy "Coucou!". *

Miii. Kakukk? Kukucs? Ugyanmár.

Jó, ennyit az öt évvel ezelőtti humorérzékünkről.

*http://french.about.com/od/vocabulary/g/coucou.htm