Kakukk

Na, íme:

Ott jövünk be. Naagy előcsarnok, régi naagy földgömbökkel és oszlopokkal és mellszobrokkal.

És az olvasóterem. Annyira képen talán nem jön ki, de elég impozáns. 

Szóval szép. Bár most kicsit még kevésbé tökéletes, mert amikor a hónom alá csapott könyvekkel megkérdeztem, hogy hol tudom kikölcsönözni őket, akkor közölte velem a bácsi, hogy innen bizony egy könyv sem megy ki. Nem lehet kölcsönözni. Ezt kapjátok ki. Hát izé. No mindegy, holnap egynapi hideg élelemmel, nyitástól befészkelek, és ki nem jövök, amíg ezt a kedveskedves beadandót meg nem írom végre. 

Az oké, hogy leszóltam a szóbeli prezis megnyilvánulásaikat, de amit írásban kérnek, az kicsit komolyabb más. Illetve nemtom, lehet, hogy csak azért szenvedek vele, mert franciául van és mert töri, de az biztos, hogy többoldalas útmutató van ahhoz, hogyan kell megírni egy esszét. Egy idő után rájöttem mondjuk, hogy ugyanazokról a logikai lépésekről van szó, mint rendesen, csak első ránézésre kicsit (franciásan) túl van bonyolítva az egész. Jellemző:) Áh, elfáradtam.