Mesélek

Ja, mindenoké. Kiértünk Ferihegyre, becsekkoltam, elköszöntem meg minden, aha, aztán felszálltam. Ja, az út, aha, szép volt, meg király. Aztán leszálltam, felszálltam az RER-re, ja, Luxembourgnál taliztunk Katkával, becuccoltunk hozzájuk, vacsi, oszt' jóccaka. Ja, aha, minden király meg tökjó, ja.

Haha, this is funny, because it didn't happen that waaay!

Szeged-Ferihegy. Egy kis lerobbanás, egy kis várakozás. A szerencse az, hogy természetesen elindultunk reggel 10-kor a 15.45-kor induló repülőre, így belefért az a plusz egy óra, amíg bátyám leért hozzánk a pályán Budapestről.

Ferihegy-Párizs, Charles de Gaulle reptér. 15.45-öt mondtam? Neem, 16.45. Kis csúszás, az előző járat miatt, a gépen a kapitány szíves elnézésünket kéri. Ugyan, rá se ránts, olyan kedves hangod volt a mikrofonban. És tartottad a menetidőt, szóval megbocsátunk.

Párizs, CDG-Katka. Az információs csajszi a pultnál azt mondta, hogy már nem sztrájkolnak a vonatosok. Juhé, akkor irány is az RER B, a táblák szerint csak egyenesen, csak egyenesen a végtelenségig. (Csak kellett volna hoznom egyet a bőröndtologatós kocsiizék közül, nemtommianevük.) És egyszercsak ott álltam, a mozgólépcső tetején, az aluljáró hívogató huzatában.

És tudtam, meg vagyok mentve. Felszálltam, bekuckóztam a vonatba és elégedetten bambultam ki az ablakon, ahogy száguldott velem az RER. A Gare du Nordnál kicsit feleszméltem, és bágyadtam figyeltem, hogy nahát, mennyi ember száll le és fel erről a vonatról... aztán egy bácsi megkocogtatta a vállamat. Az ezt követő beszélgetés így hangzott, hiteles fordításban: "Mblablam bla a végállomás bla?" - így a bácsi. Erre én: "Nem, csak a Luxembourg megállóig megyek." Bácsi: "Nem, nem, ez a végállomás. A sztrájk miatt, tudod. Csak szólok." Milyen elnézően mosolygott, ahogy próbáltam minél gyorsabban kiszerencsétlenkedni a cuccaimat a szerelvényből. Mikor végre kiestem a kocsiból, a "namostmialófvan"-gondolatmenet cikázott át az agyamon, aztán felhívtam Katkát. Van a négyes metró, vagy van taxi is. Annyira nem vészes, 10€ körül idehoz. Ohó! Hát hopsz, már kint is termettem a pályaudvar előtt (nem), és néztem a taxikat, hogy akkor ez most hogy működik. Jött egy fehér Citroen Picasso, gondoltam átverni-elrabolni-eladni leánykereskedőknek egy kis szerencsével csak nem fog tán.

Nem is tette, sőt, tök kedves volt. Bepötyögte a GPS-ébe a címet, a kütyü nagysokára meg is vélte találni, és már robogtunk is Párizs utcáin. Miközben próbáltam felfogni, hogy tulajdonképpen minden kétséget kizáróan én csakugyan Párizsban vagyok, Sam (a sofőr) lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra ám a városi éjszakában, ha odakeverednék. És csak óvatosan az alkohollal! Az minden megrontója - int a Louvre mellett elhaladva. Megadta a telefonszámát is, hogy bármikor, ha este bajba keveredem vagy szükségem van rá, hívjam és majd jön, mert éjszaka szokott taxizni és segít szívesen. Tökkedves volt, tényleg.

Hát még milyen kedves lett volna, ha mondjuk oda visz, ahová kérem, és nem a Rue des Fossés Saint Bernardon tesz le a Rue des Fossés Saint Jacques helyett! Nem baj, legalább fingom nem volt, hogy hol vagyok. Katka kisilabizálta nekem neten, miután felhívtam, és csak sikerült összefutnunk. Onnantól sínen voltam, mint József Attila - átnyargaltunk az ötödik kerület egy részén a 29 kilós bőrönddel és a két kézipoggyásszal, és Grégo, Katka pasija fel is imádkozta nekem a cuccok nehezét az ötödik emeletre (nincs lift).

Tádám! És már meg is érkeztem!

Ma pedig beköltöztem a kolimba, ízelítőt is kaptam a híres francia bürokráciából - Grégo mondta, hogy ne aggódjak, valami úgyis hiányozni fog. És tényleg:P még 4 mindenféle papírral majd még visszamegyek valamikor. Tökjó különben a szoba, 26 nm és egyedül vagyok benne, mert még mégsem lett szobatársam. Mágneskártyás menőzés megy itt, meg minden, és jóól szétpakoltam, ahogy kell. Vicces, valószínűleg egy kínai csajszi lakhatott itt előttem, mert egy csomó kínai írásjeles cuccot hagyott itt, amiről gőzöm nincs, hogy mi:D Najó, valami gyógyszer, meg ginzeng olaj a konyhafülkében, meg egy álomfejtő buzinagy lexikon (franciául), meg edények, evőeszközök, egy halom vállfa, meg egy aranyozott sárkányos harangszobor izé, szívecskés szélcsengő, satöbbi. Érdekes:)

Holnap megyek beiratkozni az egyetemre.