Ááááéééááááéá

Kész a beadandóm.

Na, íme:

Ott jövünk be. Naagy előcsarnok, régi naagy földgömbökkel és oszlopokkal és mellszobrokkal.

És az olvasóterem. Annyira képen talán nem jön ki, de elég impozáns. 

Szóval szép. Bár most kicsit még kevésbé tökéletes, mert amikor a hónom alá csapott könyvekkel megkérdeztem, hogy hol tudom kikölcsönözni őket, akkor közölte velem a bácsi, hogy innen bizony egy könyv sem megy ki. Nem lehet kölcsönözni. Ezt kapjátok ki. Hát izé. No mindegy, holnap egynapi hideg élelemmel, nyitástól befészkelek, és ki nem jövök, amíg ezt a kedveskedves beadandót meg nem írom végre. 

Az oké, hogy leszóltam a szóbeli prezis megnyilvánulásaikat, de amit írásban kérnek, az kicsit komolyabb más. Illetve nemtom, lehet, hogy csak azért szenvedek vele, mert franciául van és mert töri, de az biztos, hogy többoldalas útmutató van ahhoz, hogyan kell megírni egy esszét. Egy idő után rájöttem mondjuk, hogy ugyanazokról a logikai lépésekről van szó, mint rendesen, csak első ránézésre kicsit (franciásan) túl van bonyolítva az egész. Jellemző:) Áh, elfáradtam. 

Majdnem tökéletes

Már régóta keresem azt a helyet, ahol tényleg lehet tanulni. A szoba kilőve - valahogy otthon sosem vagyok elég motivált, hogy tanuljak, akár itt-itthon, akár budapesten-otthon, akár szegeden-otthon. Sokáig azon voltam, hogy keressek valami kávézót, ahová be lehet ülni, de ott a sokféle követelményemnek (konnektor, wifi, nemdrága, kényelmes, világos) nemigazán tudtak megfelelni. Aztán jöttek a könyvtárak. Mondjuk azokkal alapvetően az a baj, hogy csendesek, és ilyen környezetben nekem nem megy annyira a koncentrálás. Szóval eddig igazából egyet próbáltam. Nem rossz: modern épület, kellemes zöld és mahagóni színekkel, viszonlag jól felszerelt, de sajnos tematikus könyvtár, nincs benne minden, mi szem-szájnak ingere, és 40 percet kell metrózni, hogy odaérjek. De volt wifi és konnektor cserébe. 

Most viszont elhatároztam, hogy beiratkozom egy másik könyvtárba is. A BSG-be. Igen, a Battlestar Galacticába. Neem, a Bibliotheque Sainte-Genevieve-be. És nagyon szép, hú, tényleg nagyon szép. Belülről szebb, mint a (wait for it) BME könyvtára. Amikor csütörtökön bent voltam, volt nálam fényképezőgép, de nem mertem fényképezni, mert sokan voltak:) Aztán úgy voltam vele, hogy jó, akkor ma (ti. csütörtökön) még nem írok róla a blogba, mert képek nélkül nem jó. Aztán pénteken végülis úgy alakult, hogy nem mentem be, meg ma sem, mert mint kiderült, ma örömünneplik a franciák a II. véhá végét, és zárva volt. De úgy voltam vele, hogy tovább már csak nem húzom az időt és mégiscsak leírom, hogy tökjó hely, max nem hiszitek el, hogy milyen szép. Háh, de ha nem hiszitek el, majd jól megmutatom fényképen és muszáj lesz elhinnetek. Háh. Szóval szép, de amellett, hogy szép, a mostani tanulnivalómhoz épp jól jön, mert vannak középkori témájú könyvek is. Van konnektor is, bár nem mindenhol, és közel van, és annyira nem sterilcsendes, mint a másik. Ja, és szép. A baj vele igazából csak az, hogy nincs wifi. Néha azért jól jön tanulás közben, de így legalább az esélye sincs meg, hogy véletlen mégis máshol kössek ki. 

Elöljáróban egy kép róla kívülről, amit ma csináltam. Meg annyi, hogy a fenti félköríves ablakok mind az olvasóterem ablakai ;)

Reggeli

Még szerintem nem ettem foie gras-t, de ha igen, az sem baj, a lényeg az, hogy most azt eszem. Finom:)

37 nap

Tanulok. Primakov után hirtelen váltással ugrok a XV. századi Itáliára csütörtökre, utána vissza a '80-as és '90-es évekbeli francia rendészethez a jövőhéten. Ezután kicsit terjesztem az igét a magyarokról és az Eszterházy családról, zárásként pedig valami ókori római témából lesz prezim, amit most így hirtelen nem tudom, hogy pontosan miről szól. Szépen besűrítettem az utolsó bő egy hónapomat, mi? Jó lesz ez. 

Ja igen, tartozom még egy beszámolóval a múltkoriról. Jó volt:) (Itt előre elnézést kérek azoktól, akiknek már meséltem otthon a most következőket.) Szerencsére a megelőző este nem (sokat) aludtam, ezért kicsit homályosabban láttam, mint rendesen. Ami azért jó, mert nem láttam tisztán az arcokat előttem, ezért nem  is zavartattam magam, hogy vajon kiröhögik-e az akcentusomat vagy sem. Jobb tipp szerintem, mint káposztafejeket képzelni a nézőközönség helyébe, nem is tudom, hol hallottam. :) Szóval egész nyugisan telt az a 20 perc, a tanárnak tetszett a végén, bár a konklúzióm kicsit clumsy lett, de sebaj. Különben kicsit fura nekem, hogy általában úgy mennek ki az emberek előadni, hogy kezükben a tíz teleírt A4-es lap, amiről szinte felolvassák a mondandójukat. Sőt, néha még ki is van nyomtatva egy komplett szöveg rajta, nem csak kibővített vázlatpontokról van szó, vagy ilyesmi. Meg az is fura, hogy egy csomó tanár hagyja őket szárnyalni a megadott időkereten túl bőven. Egy korrekt tanár van, aki a huszadik percnél leállítja őket. Utálják is rendesen:) Az írásbeli beadandóknak mintha nagyobb keletje lenne, bár ott is vannak fura dolgok. Az egyik órára pl. kézzel írva kell leadnom egy nyolcoldalas dolgozatot... Kézzel, értitek:) majdnem felnevettem, amikor mondta a tanár. Hehe, és értékeli a külalakot és a helyesírást is:) Áh, szerintem ez tök vicces. Kíváncsi leszek:)

Szaxofonoznak az ablakom alatt. Viccesek az itteni koldusok.

Holnap

14.00-16.00
Az első exposém-prezim.
Diák nélkül, fecnikkel, Kozirevről, Primakovról és az orosz külpolitikáról, FÁK-kal, EBESZ-szel, NATO-csatlakozásokkal és APEC-cel/-sel/-nal.
Nem vagyok nyugodt:)

Európa legnagyobb fesztiválja

Hátezacsillacsaknemblogol

Ájh, hiányoztok. Most az van velem, hogy a múlthetem fantasztikusan tökjó volt, innentől kezdve pedig átlag 8,2 naponta kell prezentálnom vagy beadandót beadnom vagy vizsgáznom. Szóval kényelmesen, de szorgosan elkezdődik a hajrá, ami május 27-ével be is zárul; utána pedig elvileg le is tudtam a félévet. Már csak az a kérdés, hogy így mikor mehetek haza. Június közepén mindenképp muszáj lesz mondjuk, egy vizsgám otthon még beficcen, amit még a tanárnődrága nem tudott nekem megmondani, hogy pontosan mikor lesz (hiába lobogtatom az éteren keresztül neki a kedvezményes tanrendemet). Még az is lehet, hogy megyek liskalandra, jéj:) Na meglátjuk. Most a lényeg az, hogy 10 nap múlva egy hét otthon. Április 21-én haza, 28-án vissza, közben egy vizsga és sok-sok móka és kacagás. 

A múlthét pedig, mint említettem, hát elég király volt. A szülinapomon meglepi meglepi hátán, köztük fény derült egy hónapok óta tartó hazugságláncra is, ami jobban el sem sülhetett volna, és kaptam egy szalmakalapos-csibés (szerintem pisztáciás-epres) tortát. 

Meg vacsoráztunk furi dolgokat, piknikeztünk a Buttes Chaumont-on, ahol pingponglabdás sört ittunk, Balázsékat sorozatban spanyolnak vagy brazilnak nézték, ami vicces volt, voltunk Asterix parkban, ahol csurom vizesek lettünk, de a napsütésben megszáradtunk (kábé) és ahol láttunk delfinshow-t is, és láttuk Párizst felülről úgy, hogy a kilátásban az Eiffel torony is benne volt, szóval ez sokkal menőbb hely, mint az Eiffel torony, és még sor sincs nagyon és olcsó is. Na hol voltunk? :P

(Háttérben a spanyol barátaink.)

Kérdés: hányan voltunk a menhirben? 

Adrenalinvacsi

Szóval az volt, hogy elmentünk enni, mert ingyen van a kagyló és a sültkrumpli, ha iszol valamit. Igaz, hogy nem egy nagy adag, de ingyenkajának ne nézd a fogát. És nagyon finom volt. Csak ugye kagyló, ami alapvetően nem egy szép dolog. Mármint a belseje. 

Na és itt jött az a gondolat, hogy kagylót enni olyan, mint egy extrémsportot űzni vagy felülni egy durva hullámvasútra vagy beleugrani az aquaparkban (erre van valami szép magyar szó?) a nagy sötét lyukba, hogy lecsússz a legnehezebb fokozatú... öö... csúszdán. Valahogy én mindig úgy vagyok vele, hogy nemakaromúristennemmerem, mert mivanhabelehalokúristen, aztán meg ötödszörre ülök fel a Disneylandben az űrállomásos hullámvasútra. 

Jaigen, mert a kagyló.

Ott van a tányéromon egy halommal. Nem az első találkozásunk különben ez így, fésztufész, meg nem is a második. Ki kell nyitnom. Ki kell nyitnom, de nem akarom, mert tudom, hogy undorító az a kis takonygóc, ami benne van. Sőt, mi van, ha még undorítóbb, mert fekete és olyan izés a széle, és szürke a közepe? Merakkor még undorítóbb, ugye. De kinyitom. Oké, kinyitottam. Egyem meg. Fúj, ezt?! De most komolyan. Undorító dolgokat megenni nem egyszerű. 

De legalább megéri. 

És úgyis ingyen volt. 

És lehet kezdeni az undorodós kört elölről...