Mérnemírokmá

A múlthét egy kis nátha és különböző hiányérzetek (de különösképp egy) miatt kicsit ilyen hullámvölgyszerű időszak volt. Meg minden kezd olyan megszokott lenni, telnek-telegetnek a hétköznapok, szóval nemigazán tudtam, mit is írhatnék. 

Itt vannak például a mindennapi élet szabályai. Például, csak hogy tudjátok majd, ha kijöttök: van az Épphogy Egyembernyi Széles Járda szabálya. Fontos, mindennapos alkalmazású törvény ez. Az utca törvénye. Tegyük fel, hogy van egy járda, ami épphogy egyembernyi széles. Ugye. Annyira nem ördöngös találni ilyet. Vegyünk két embert, akik szembejönnek egymással. A járda még mindig egyembernyi széles. Érzitek a feszkót? Embereink közelednek. Na de ki térjen le a járdáról? Le, a veszélytől hemzsegő, épphogy egyautónyi széles, egyirányú útra? Rájöttem, mi az örök és általános érvényű, mindenkire vonatkozó szabály Párizsban, mely felülír minden, eddig (nagyjából) megszokott illemszabályt is öregekről és ifjakról, nőkről és férfiakról. Így szól. 

Az térjen le, aki szembejön. 

Hétköznapjaim szerves része az olasz kultúra is. Fontos megemlíteni, hogy az olaszok úgy gépelnek, mint ahogy beszélnek. Pattogva. Tegnap befutott Maria húga is a barátjával (mármint fiúbarátjával, tudjátok, boyfriendesen, csak igyekszem kerülni a P betűs szót, mert a hideg futkározik tőle a hátomon), ígyhát négyen lakjuk most szerény hajlékunkat. Leszünk még öten is;) Hoztak matracot is, amin alszanak. Ezt a nagyfélét. Hogy hova raktuk? Háhá, a földre. Ilyen herripotteresen kitágítottuk a szobát, azt hiszem. Viszont azt mondjátok meg nekem, hogy ha a matrac egyik fele direkt ilyen simianyagból van (nem mondom, hogy bársony, mert kétlem, hogy az, de olyan bársonyszerű, na), szóval ha ilyen anyagból van (mennyit zárójelezek már különben!), akkor annak nem az a célja, hogy azon legyen a lepedő, hogy ne csúszkáljon rajta? Merén aszittem. Náluk az az oldal van alul. Nem mintha ez jelentene bármit is egyébként. Ó igen, és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy engem is elkapott a kérdőívláz, oldalt fent lehet pöttyözni a karikát. 

Meg a párizsiak is érdekes fazonok. Íme egy részlet egy átlagos párbeszédből köztem és egy párizsi (ember) között:

(...)

- Elnézést, kicsit lassabban, ha lehetne, nem vagyok francia.

- Ó, olasz vagy?* 

- Nem, magyar vagyok.

- Tessék?

- Magyar. Magyarországról.

- Ó, mint Sarkozy, mi? 

- Hehe, hátigen. 

- Haha, letagadnád, mi? 

Ez is érdekes különben. A közvélemény különben nincs annyira odáig érte, meg vissza. Vettem most egy bulvár gazdasági újságot (a bulvár itt a minőségre utal), ami több oldalon cikkez Sárközyről és Sarkozyról, ti. apáról és fiúról. Még nem rágtam át magam rajta teljesen, de kicsit vicces, amikor kiemelik, hogy a családjuk nemesi oklevelet kapott a 17. században itthon. 

És itt hirtelen vége lett a bejegyzésnek.


* figyelitek. Ha külföldi, akkor olasz. Ez jelent valamit.

Can do it

"Mademoiselle

Vous le présenterez sans doute à l'oral. Préparez pour 20-25 minutes. Dans votre introduction vous présentez Primakov et vous dites quelques mots de la politique étrangère de son prédécesseur Kozyrev. Ensuite vous montrerez les grandes lignes de la vision géopolitique de primakov et la manière dont il cherche à réaliser sa politique

Cordialement

F.Thom"

"Természetesen szóban kell prezentálnia a témát. 20-25 percre készüljön. Bevezetésként mutassa be Primakovot és mondjon pár szót elődje, Kozirev külpolitikájáról. Ezután vázolja nagy vonalakban Primakov geopolitikai elképzeléseit és azt, hogy milyen módon tervezte ezeket megvalósítani.

Üdvözlettel,

F. Thom"

Fúj

Itt még forgalomban van a vaníliás kóla.

Helyzetjelentés

Él a gépem!

Egyelőre ubuntun tengődünk, de tökvicces. Addig, amíg kiélem magam és a kíváncsiságomat rajta, nem telepítek rá windowst, de már megvan a teleplemeze, szóval újra rózsásan látom a jövőmet. Segítőimet hálám örökké üldözni fogja.

Érdembeli történésekről kicsit később:)

IKEA expedicio a metròban

Mivel ez a hulye èkezetesdi gondolom nem csak engem zavar, ezèrt nem irok feleslegesen. Csak annyit, hogy az ikea most a metròàllomàsokon marketingel nagyban: kiraktak egy csomò kanapèt meg làmpàt nègy àllomàs egy-egy metròvonalàra. Stàbunk nem vèletlenul arra jàrt, ès meg is orokitettuk ezt a làtvànyossàgot. Ràkèszultunk:)

Ervàgàs

Azt tortènt, hogy baj van a gèpemmel. Leirom, hogy mit csinàl, hàtha tud nekem valaki valami okossàgot mondani.

Es bocsi az èkezetekèrt, olasz billentyuzeten irok.

Szòval a gèp. Nem tudom bekapcsolni. Mindig valami Inditasi javitas indul el ilyen règivindòzos ablakban, utàna pedig kijon egy ujabb kisablak, hogy a szamitogep nem tudja automatikusan kijavitani a hibàt es felajànlja, hogy a befejezèsre kattintva leàllitja a gèpet.

Javaslat? Mentsètek meg az èletemet:)

Kicsi a világ

Emlékeztek arra a képre, amin egy csomó kínai gyerek van, és a képfelirat utasítása szerint meg kell állapítani, hogy melyik álmos, melyik mérges, melyik van beszívva, melyik kettő az ikerpár? Na. Hát, átfutott az agyamon, hogy lehet, hogy nem csak mi, europidok vagyunk így a más rasszból való embertársainkkal. 

Ugyanis az elmúlt hetekben sokmindenkit láttam ám. Láttam például Ágit bubifrizurával, Imit szőkén, Zazit afroamerikaiként (a metrón, haha), Gyuszit soványan, Denzel Washingtont, Kerkayt, néhány csoporttársamat, néhány volt általánosiskolai és gimis osztálytársamat, Gálvölgyi Jánost és egy-két családi ismerőst. 

Szerintetek?

Mozi

Ezt a filmet nagyon várom már. Szilva, mondj róla valami izgit! :)

Szünet van

De hogy minek, én ezt igazán nem értem. Épp kezdtem volna belemelegedni az egész egyetemes témába, hogy mit kell tanulni, mik a követelmények, hogyan igazítsam az időbeosztásomat a suli mellett, erre tessék. Van egy hetem, hogy kirázódjak belőle. 

Annyira azért nem rossz mondjuk. Tegnap sütött a nap, elmentem sétálni. Eszméletlen hangulatos volt, kimetróztam a Trocadéróra, a parkban pedig kiültem a napra olvasni. Az Eiffel-toronnyal szemben. 

Nem, az agyam még mindig nem tudja befogadni az Eiffel-tornyot. Mindig elámulok azon, mennyire valószínűtlen. Látszódott a metróról is, amikor a föld feletti szakaszán mentünk, és egészen meghökkentem, amikor észrevettem hirtelen a házak felett. Tényleg valószerűtlen. Nagyon szeretem. 

Aztán ötven oldal után felálltam, körbesétáltam ezt a csodát, integettem egy gorillának, és továbbmentem az Invalidusok felé. Ráfordulva a Boulevard Saint-Germainre kicsit hűvösebbre fordult az idő, ezért kerestem egy kávézót, ahová bekuckózhatok. 

Hülye globalizáció. Úgy megörültem az első héten, hogy Párizs tele van Starbucksokkal, hogy azóta ha megfordul a fejemben az, hogy "be kellene ülni valahová egy kapucsínóra", egyből ez jut eszembe. Persze, Párizsban majd pont, mi, de egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolattól. Szerencsére általában sikerül megfékeznem magam, két tényezőnek hála: 1. drága, egy olcsóbb kávézóhoz képest mindenképp, ugye, 2. egyszer voltam már itt is, és nem nyűgözött le. Koszos volt, az asztalokról nem vitték el a maradványokat, és büdös volt a vécében. Lehet, hogy csak egy ilyen igénytelenebbet fogtam ki (értitek, ott annyi van, hogy van igénytelen is:D), de lehet, hogy átsüt a franciák utálata. Ugyanis utálják a Starbucksot. Mármint általában. Mert ugye nekik vannak "rendes" kávézóik, pincérszerű pingvinekkel és inyurbinyur asztalkákkal, amire éppen ráfér a kávéscsészéjük. Kell ennél több? Kell, persze hogy kell. Hülye globalizáció. 

De ééén, én legyőztem, és beültem egy kávézóba. Na nem a tipptopp pincéresbe, azoktól mindig úgy megilletődöm, hanem egy barátságos önkiszolgáló (de francia!) pékséges kávézóba. Totál fíling: kapucsínó, csokis croissant, Utas és holdvilág franciául és a Boulevard Saint-Germain. Aztán felszedelőzködtem és továbbmentem, hazafelé, gyalog, mert az a metróvonal, ami kellett volna, le volt zárva. 

Most gondolkodom, hogyan fejezzem be a sztorit, de rájöttem, hogy nincs sztori. 

Szeretem ezt a várost.