Zsöviendöláongri

Érdekes, külföldön mennyire másképp hazafi az ember, mint otthon. Otthon húzzuk saját magunkra a szánkat, cchppff,  persze, az a hülye is magyar, mit vársz tőle, nyilván nem tud sorbaállni vagy a mozgólépcső jobboldalán kapaszkodni*. És különben is, olyan unalmas ez az ország, itt nem lehet tengerpartozni vagy síelni*, itt csak paprikafüzéres tanyák és bajszos bácsik vannak. Nem mintha én annyira így gondolnám, nem azért nem vagyok oda meg vissza a balatoni pancsolásért, mert ezt a véleményt osztom, de őszintén szólva általában elfelejtettem kirakni a kokárdát március tizenötödikén, és csak örültem, hogy nincs tanítás.

Két órám is van, ahol nem egyszer elhangzik a francia tanár (különírva! tehát a francia nemzetiségű tanár) szájából az, hogy "Hongrie", és mindannyiszor fel is csillan a szemem, és hirtelen este hétkor is képes vagyok százszázalékosan figyelni. Például amikor a közép-európás órán Tessedik Sámuel életpályájáról és felvilágosult munkásságáról van szó, igenis büszke vagyok kicsiny nemzetemre és szülöttjére. És ami durva, csodákoztam is magamon, hogy az orosztörténelem-órán (micsoda helyesírási csemegék) az első világháború végénél úgy ültem a padban, hogy gyerünk, mondd ki, hogy Trianon, mondd csak ki, és elmondom, milyen igazságtalan a világ. (Nem mondta ki.) Pedig én aztán tuti nem vagyok az, aki nagymagyarországos pólóban csápolnék egy Kárpátia koncerten, és ha lenne kocsim, nem a delfinformájú matricát ragasztanám ki országjelzésjént, mondván ember, 2010-et írunk, nem 1910-et.

És az egyik egyetemi könyvtárban, ahová beiratkoztam, teljesen felháborodtam. Volt ott hárompolcnyi lengyel történelem, kétpolcnyi cseh és szlovák, félpolcnyi horvát, magyar pedig csak egyetlen, másfél centi vastag könyv személyében, ami Budapest, Varsó és Prága eseményeit foglalta össze a nemtommi hatására. Eszembe jutott, hogy a könyveknek csak 10%-a van fent az olvasótermekben, ezért gyorsan rákerestem a katalógusban, hogy "hongrois", mentvén a francia dandár becsületét. Szerencséjük volt, itt már volt 237 találat. De akkoris.

Félreértés ne essék, nincs honvágyam, mármint jó most itt. Sőt, kezdem otthonosan érezni magam a városban is, a háromhetes rutin ebben sokat segít. De azért kivettem Szerb Antal Utas és holdvilágát, Kosztolányitól az Esti Kornél kalandjait és egy Karinthy-kötetet. Mindhármat franciául.


*no offense.

Egy kis dicsekvés

A hétvégén, mint azt előre beharangoztam, Versailles-ban voltunk. Igenigen, szép a kastély, szép a park is, cuki a város, blabla.
Nade ahol laktunk. Aha.

Nem laktam még eddig ötcsillagos szállodában, de ezentúl legszívesebben csak ilyenbenéssemmimásban. A parkolóban a boy úgy áll be egy Porschéval, mint egy hímes tojással (bár nemigazán tudom, hogy lehet egy hímes tojással parkolni. mindegy), a recepciónál mosolygós... ööö... recepciósok, az éttermében még mosolygósabb pincérek. Az étterem? Gordon Ramsay. Nem mintha ettünk volna ott 60 eurós fogást, de azért menő:) És a szoba. Ó, a szoba. És a reggeli. Ó, azok a reggelik. Inkább ide is teszek fel képeket.

Különben egy éjszakára a szoba 600 euró.
Nem annyit fizettünk. ;)

Jelen

Újra itt! Lassan kerekegész három hete, hogy itt vagyok, majdnem egy hónap. Durva, ha nem is annyira, mint Isti  négy hónapja:) de éppen elég ahhoz, hogy kezdjem megszokni az itteni életet. Ami (nem röviden) összefoglalva ilyen. 

A város

Szép. Lehet nagyokat sétálni, de ha úgy adódik, húsz perc alatt a városnak (tényleg a) másik végén vagy metróval. Hihetetlen különben, mennyire össze vannak nőve az emberek a metróval, de végülis miért ne, ha már van belőle 14. Plusz a négy RER. Olyan őrültmód nem menőbb mondjuk az "alvilág", mint otthon, mármint nem sokkal szebb és tisztább, de itt nem félek a metrótól:) És tulajdonképpen mindenhol szép, nem lehet megijedni sehol az utcaképtől, amikor felbukkansz az aluljáróból. Szóval nem fúj ki a város a nevezetességekkel, értitek, ha megnézted a kötelezőket, még mindig szép. Ami még említésre méltó: az időjárás teljesen idióta! Felkelsz, kinézel az ablakon: ragyog a nap, dejó. Fogat mosol, felöltözöl, kinézel az ablakon: zuhog a hó. Hm. Összepakolsz, felöltözöl kicsit jobban, kinézel az ablakon: süt a nap. :D Teljesen kész ez a város, komolyan.  

A franciák

:D Mint az időjárás Párizsban. Kicsi aranyos idiótáim:) Közlekedni például biztos nem tudnak, a lámpák tényleg csak jótanácsnak vannak kitalálva (majdnem mint a Napsütötte Toszkánában, ha látta valaki). Még ha a gyalogosnak is van zöldje, elindulok, és jön padlógázzal felém az autó, és hirtelen fékezéssel áll csak meg. A zebránál, pirosban. De legalább megáll. Kocsival meg tuti megőrülnék a sok-sok egyirányú utcától. Nem mintha ők tudnának különösebben vezetni, érdemes külön megállni és végignézni, hogyan parkol be egy mercinyi helyre a kis C3-asával:) Hehe, és láttam egyszer, hogy a lecsukódó sorompó alá tolatott kb. 5-tel, halálóvatosan egy szép fekete Peugeot - persze rá is csukódott a csomagtartójára. Ezúton is szeretnék gratulálni neki:) De szerencsére a metró megkönnyíti az életüket. És óh jaj, be mennyi apró logikátlanság van még! Illetve elnézést, politikailag korrektebben fogalmazva: más észjárásról tanúskodó jelenség. Tudjátok, mint mondjuk mi, amikor csináltunk valamit a szakkoliban, és közben a homlokunkra csapunk, hogy nahát, ezt lehet sokkal ésszerűbben is csinálni! Csak a franciáknál az a különbség, hogy az életről általában van szó, nem mondjuk egy tagfelvételi folyamatról. És nem jönnek rá. 

Az egyetem
Az épületről magáról már írtam, ugye. Nna, csináltam képetek is, ahol a) érdemes, b) nem néztek rám hülyén, hogy japánosat játszom a géppel.

Itt áll a kéköltönyös bácsi-néni, akik csak diákkal enged be.

Ez az udvar. Ezt már csak a kiválasztottak látják:P

Innen nyílik négy nagyobb előadó. És a könyvtár...

...avová itt lehet felmenni.

Egy folyosó. Illetve ők Galérie-nek hívják, 

nem véletlen, tele vannak festményekkel a falak.

És egy előadó.

Szóval azért megvan a hangulata rendesen. Az elején azt hittem, hogy tejóég, én meg fogok itt szakadni. Aztán úgy gondoltam, hogy á, ez nem is vészes. Most egy kicsit megint úgy gondolom, hogy nehéz lesz. Számításaim szerint lesz öt vizsgám, ezzel párhuzamosan öt prezentáció/házidoga. Azért nem minden tárgyból vállalnám be a szóbelit, de nyilván az a legkézenfekvőbb. Húú, izgizgi:)

A tárgyak

Ugye alapvetően törit tanulok. Tulajdonképpen akármit felvehettem, amit csak akarok. * Viszont egy jótanács azoknak, akik esetleg idejönnének: szeptemberben gyertek. A tárgyak ugyanis alapvetően egész éves kurzusok, nem csak félévesek, mint otthon, szóval mindennek belecsöppentem a közepébe. Igazából nem jelent gondot, csak sok esetben ősszel alapozzák meg az anyagot. De mit nekem, úgyis kenek-vágok mindent:P

1. Rome et le monde - la ville de Rome, de César a Commode: az ókori Rómáról szól, a felépítéséről, társadalmáról, egészen érdekes. 

2. Histoire sociale et politique des derniers siecles du Moyen Age: a középkor utolsó századainak társadalma és politikája. Eddig nem győzött meg különösebben, olyan volt az előadás, mintha egy művtöri órán lettem volna. Kicsit csalódás, de hátha lesz jobb is.

3. L'Europe Centrale a l'époque moderne: Közép-Európa a modern korban. Na ez tökjó, gyakorlatilag a felvilágosodás közép-európai hatásairól szól, felvilágosult abszolutizmusról meg ilyenekről, amiket mindig is imádtam, ráadásul a magyarokról is tanulunk. Majdnem hangosan felnevettem a gyakorlaton, amikor egy francia srác tartott egy prezentációt, és beszélt Tessedik Sámuelről is. Eszméletlen vicces volt, hogy nem tudta kiejteni a neveket, és megszenvedett, mire felírta Hajnóczy nevét a táblára, meg hogy Szarvason volt lelkész... Egyem a pici francia szívét:D Aztáán, képzeljétek el... óra után odamentem a tanárnőhöz a szokásos "csókolom, erasmusos diák vagyok" szöveggel, és megemlítettem, hogy mellesleg Magyarországról jöttem. Erre a nő: ó, az ELTÉ-ről? Ööö... nem, hanem aa... és elkezdtem gondolkodni, hogy hogy is van a BME franciául, mire a tanár megszólal magyarul: "Mondhatod magyarul is nyugodtan!" Pofaleszakadás, földindulás, ahogy Geszti Péter is megmondta. És onnantól kezdve magyarul beszéltük meg a teendőket. Éés, május 19-én előadást fogok tartani franciáknak az Eszterházyakról. Mennyire király már?!

4. Les forces de l'ordre en France aux XIX-XXe siecles: a francia rendvédelem, rendvédelmi erők történelme gyakorlatilag, a második félévben a XX. században (épp mázli, ez érdekes legalább). Az előadást valami volt rendőrtiszt tartja, aki egyben történész is, és hallgattunk mindenféle brigadéros- meg csendőrdalokat az első órán:) a gyakorlat meg tök érdekes, egy csupavigyor pasas a tanár, tök segítőkész, és volt már Budapesten. Szerintem érdekes lesz. Fogunk nézni Louis de Funes filmeket:D

5. Analyse et géopolitique du monde actuel - le monde de vue de la Russie: a mai világ geopolitikája és elemzése Oroszország szemszögéből (az első félévben az USÁ-éból volt). Biztos érdekes lesz, még nem sikerült megtalálnom a jó termet egyszersem. :)
6. Spanyol. Ezt is szeptemberben kezdték... de vicces azért.
7. La culture des élites dans la France contemporaine: átverés az egész! Elméletlieg a kortárs Franciaország elitjeinek kultúrájáról szólna. Jó, alapból sem váltja meg a világot a téma, de amiről igazából szól, az visszanyúl a barokk korba meg mindenhova, ami nem érdekel. És különben is, egy kopasz, csúnya, fellengzős bácsi tartja, aki nagyon gyorsan és nem szépen beszél franciául. Bent ültünk ketten erasmusosok, én és egy dán csajszi, akivel a beiratkozáson már összefutottam, és csak pislogtunk. Csak lesz ezzel is tán valami...

A társasélet

Az egyetemen: nulla. Minden órán más emberekkel találkozom, és mindenki elvan vagy magában, vagy egy-két másik emberrel, de annyira nem nyitnak egymás felé. A legkevésbé sem olyan, mint egy osztály. A koliban: nulla egész egytized, esetleg növekedhet. A gond az, hogy nemigazán van közös helyiség. Ez is megy a miért idióták a franciák listára, hogy inkább van minden szobában két főzőplatni vagymi, minthogy mondjuku szintenként legyen egy konyha, ahol esetleg össze is futhatnának a bentlakók. Így a lehetőségeink leszűkülnek a mosókonyhára és a liftre, esetleg a lépcsőházra. Ja, van egy kis közös helység különben az alagsorban, de ott mindig olyan fura dolgokat csinál néhány fura ember, mezítláb, valamit kivetítve projektorral és a földön vagy az asztalon ülve, fura szerkóban. Valami színjátszókör lehet. Furák, mondtam már? Viszont az én nagy szerencsém Maria, az olasz szobatársam, aki haláljófej, jobbat sem kívánhatnék, ráadásul mindig hív engem is, ha megy valahova a barátaival. Szóval van egy rakás olasz ismerősöm:D Ó, de el ne felejtsem a strasbourgi lányt a folyosóról, akinek minden párizsi azt mondja, hogy nahát, milyen jól beszélsz franciául ahhoz képest, hogy külföldi vagy:D pedig csak strasbourgi. Értitek. Haha. Egyszer átjött, hogy nem hagyott-e itt valami nemtommit a lány, aki itt lakott előttem. Szóval alakul itt a molekula, kezdünk rájönni, hogy érdemes körbejárni a folyosót egy dugóhúzóért, gyakorlatilag ez az egyetlen módja az ismerkedésnek. 

Natessék, most bepótoltam a kéthetes lemaradásomat. :)

* az a logikai láncszem kimaradt, hogy azért teljesen mindegy, hogy mit veszek fel, mert kommunikációt nem tanulhatok, mert 1. külön suliban van, 2. csak francia anyanyelvűek járhatnak oda; menedzsment szerű tárgyakat pedig aért nem, mert az is külön suliban van. Nyilván eddig ezekhez volt szerencsém a BME-en, és mivel ezeket nem vihetem tovább, tökkmindegy, mit tanulok.

Szarakodik a blogspot, nem tudok írni:( Valami tipp, mi a baja? Ez a mező, ahova írnék, folyamatosan csak töltődik, és nem tudok belekattintani.

Pillanat türelmet

A hétvégén még mindig nem fogom szaporázni a bejegyzéseimet, ugyanis itt leszünk:

Csak süssön a nap:)

Bu

Jelentem, megtettem a kötelező köröket, amiket illik, ha már Párizsban van az ember. Nehogymár itt legyek egy fél évig, és ne menjek el a Sacré-Coeurhöz vagy az Champs-Élysée-hez, nem? Szóval kihasználtam a helyzetet, hogy itt van Kornél, és tövig lejártuk a lábunkat a városban az elmúlt egy hét alatt. Tényleg mindenhol voltunk. Tudom, tudom, az nagyon sok hely, de képtelen vagyok mást hinni.

A nap felfedezése

Kornél ma felvilágosított, hogy az ablakomból látszik az Eiffel torony.

Ó, és majd elfelejtettem. Lett szobatársam. Bár még nem találkoztam vele, de hagyott egy üzit az asztalomon, és bepakolt néhány cuccot a polcára, amikből erősen gyanítható, hogy olasz. Marianak hívják, és a levele alapján jófej csajszinak tűnik. Meglátjuk.
És 10 és fél óra múlva találkozom Kornéllal. :))

Paradigmaváltás

Úh. Elfáradtam.

Annyira nem laza ez az órarend, kezdem úgy érezni, mintha tanulni jöttem volna ki. Haha.

A hét órámból öt két részből áll: egy előadásból (CM, cours magistral) és egy gyakorlatból (TD, travaux dirigés), a CM-ek egy-, a TD-k pedig kétórásak. Kicsit olyan tipikus "hülye franciák"-dolog, hogy általában az órák tikkre egészkor kezdődnek és tikkre egészkor érnek véget, szóval egymás után felvenni órákat egyedül akkor okos dolog, ha egymás melletti termekben vannak. Így tehát legalább egy óra szünet mindig van köztük (illetve egyszer van, hogy csak félóra), de így legalább tuti megtaláltam az előadások helyszínét.

Ami nem kis meló elsőre.

Szerencsére ez a térkép nálam volt, így legalább nagyjából be tudtam saccolni. Nagyjából. Vegyük például az Amphi Quinet-t. A kedvencem. Ha jól  megnézitek a térképen, ott van a balfelső sarokban. Tehát ha megtaláljuk, és mondjuk ott állunk az E lépcsőnél, akkor azt gondolnánk: ó, hát az itt van nem messze, előre a Galérie Robert de Sorbonon egy kicsit, aztán jobbra a Galérie des Sciences-ra, és jobbra a végén ott is lesz a lépcső. Aha, nem. Ugyanis egész egyszerűen nem lehet jobbra fordulni a Galérie des Sciences-ra. Fal van, meg a gyengélkedő (haha, Roxfort-feeling). Meg fal. Szóval nincs mit tenni, ahhoz a pár méterhez ki kell menni az épületből, meg kell kerülni a tömböt (élelmesebb és gyakorlottabb hallgatók persze észreveszik a No. 54-es kijáratot, ami picit közelebb esik a keresetthez) és tádám, egy egészen új lépcsőházra lel az ember. 

Szóval ilyen ez a Sorbonne. Komolyan, tiszta paradigmaváltás. Már tudom, hogy kell itt gondolkodni ahhoz, hogy megtalálja az ember azt, amit keres. Például már nem lepődöm meg azon, hogy az F040-es terem nem (nem is tudom, mondjukpéldául az) F lépcsőház földszintjén található, hanem az E lépcsőház 2. emeletén. Itt ugyanis (kapaszkodjatok meg) az emeletek is az ábécé betűiről kapják a nevüket, tehát itt az E lépcsőház F-edik szintjét kellett keresni. Ugyehogyugye? Nem is gondolná az ember. Pláne ha nem francia. Bár azt, hogy a 0 hogy jön, azt még nem fejtettem meg. Ha balra fordulunk a lépcsőtől és nem jobbra, akkor már F365 meg ilyenek vannak. Ugyanazon a szinten. Van még mit tanulni. 

És majd csinálok képet belülről, ígérem:) Addig itt van kívülről (bár gondolom ez annyira nem újdonság)

Kezdődik

Először is egy kis helyreigazítás: rájöttem, hogy a szobám ablakából nem a Panthéon látszik, hanem... ööö... nemtudom mi az pontosan, a térkép szerint valami templomszerűség. Majd utánanézek. És bocs, nem menőzni akartam. :P 

Level 1 completed - túljutottam az adminisztráció rettegett akadálypályáján, és diákigazolvánnyal és böcsületös órarenddel rendelkező sorbonne-i egyetemi polgár lettem.

Azért nem semmi ez a Sorbonne.
Azt az irodát például, ahová beiratkozni kellett mennem, hát nem találtam volna meg magamtól soha, három embert tuti megkérdeztem, mire odataláltam. Komolyan rosszabb, mint a K épület:) Egyenesen, aztán jobbra, aztán be egy kisebb folyosóra, aztán tovább, át egy kis udvaron, utána a baloldalsó lépcső, és fel egy emeletet. Hiába van a második emeleten, értitek:) Sebaj, én legalább odaértem. Egy svájci lány háromnegyed órával később jött az előre megbeszélt időpontjához képest. Hogy fogom holnap megtalálni az óráimat, azt még nem tudom, de van térképem az épületről, meg ugye szám is, szóval majd megoldom.
Az egyetem bejáratánál meg snájdig kék-zöld egyenruhában biztonsági őrök feszítenek, akik elkérik a diákodat, ha be akarsz menni. Menő, mi? Nem lehet ám csak úgy bemenni vécézni az egyetemre vagy csatangolni egyet jóöreg folyosókon. (Megjegyzem, vécére menni nem is érdemes ott. Büdös és szűkös és koszos.)

Aztán holnap meglátom, mennyire nem semmi úgy, hogy tényleg odajár az ember. Reggel 9-től este 7-ig bent leszek, úgyhogy lesz alkalmam átvenni az érzést. (Hűűű.)

Néhány kép is jön

Elég szotty az idő, eddig el voltam kényeztetve teljesen a ragyogó párizsi napsütéssel. Szóval inkább rendezgetem kicsit a szobámat. Meg is mutatom mindjárt, milyen, de előbb ezt muszáj feltennem:

Sűrű hóesés, repülőről, naplementében

Szóval a szállás. A koli tényleg úgy néz ki, mint a képen, elég csini:) Gyakorlatilag a Quartier Latin szélén fekszik, baromi hangulatos az egész környék, a szomszéd utca pedig egy kis sétalóutca, tele pici éttermekkel. Az egyetem kb. negyedóra gyalog, közben útba esik például a Panthéon, amire rálátok a szobám ablakából is:) A szoba igazából kétszemélyes, de a lány, akivel laktam volna, mégsem jött, szóval egyedül birtoklom az egészet, kitudja meddig. (Vicces lesz, ha egyszercsak hallom majd a mágneszár pittyenését, bejön valaki, és csak nézünk egymásra, hogy öö, heló? Te vagy a szobatársam?)  Látszik, hogy különben, hogy nemrég újították fel az épületet és a szobákat. Van benne egy pici konyha és egy viszonylag tágas zuhanyzó is, aztán jön a szoba része a szobának (értitek). 

A konyhafülkének (balra) és a zuhanyzó (jobbra) ajtajának vonalából. 

Szembe az asztal és az ágy utána a leendő szobatársamé (a szarabb hely, háhá).

A leendő szobatárs asztalával szemben, jobbra fordulva. Az ágyam.

Jó kuckós:)

Az ágy után, az asztalom, mellette az egyetlen ablak a szobában (ismétcsak háhá).

Az asztalom. 

És ami nagyon fontos:

A pasi az ablakomban. 

Nem én voltam. :)

Mesélek

Ja, mindenoké. Kiértünk Ferihegyre, becsekkoltam, elköszöntem meg minden, aha, aztán felszálltam. Ja, az út, aha, szép volt, meg király. Aztán leszálltam, felszálltam az RER-re, ja, Luxembourgnál taliztunk Katkával, becuccoltunk hozzájuk, vacsi, oszt' jóccaka. Ja, aha, minden király meg tökjó, ja.

Haha, this is funny, because it didn't happen that waaay!

Szeged-Ferihegy. Egy kis lerobbanás, egy kis várakozás. A szerencse az, hogy természetesen elindultunk reggel 10-kor a 15.45-kor induló repülőre, így belefért az a plusz egy óra, amíg bátyám leért hozzánk a pályán Budapestről.

Ferihegy-Párizs, Charles de Gaulle reptér. 15.45-öt mondtam? Neem, 16.45. Kis csúszás, az előző járat miatt, a gépen a kapitány szíves elnézésünket kéri. Ugyan, rá se ránts, olyan kedves hangod volt a mikrofonban. És tartottad a menetidőt, szóval megbocsátunk.

Párizs, CDG-Katka. Az információs csajszi a pultnál azt mondta, hogy már nem sztrájkolnak a vonatosok. Juhé, akkor irány is az RER B, a táblák szerint csak egyenesen, csak egyenesen a végtelenségig. (Csak kellett volna hoznom egyet a bőröndtologatós kocsiizék közül, nemtommianevük.) És egyszercsak ott álltam, a mozgólépcső tetején, az aluljáró hívogató huzatában.

És tudtam, meg vagyok mentve. Felszálltam, bekuckóztam a vonatba és elégedetten bambultam ki az ablakon, ahogy száguldott velem az RER. A Gare du Nordnál kicsit feleszméltem, és bágyadtam figyeltem, hogy nahát, mennyi ember száll le és fel erről a vonatról... aztán egy bácsi megkocogtatta a vállamat. Az ezt követő beszélgetés így hangzott, hiteles fordításban: "Mblablam bla a végállomás bla?" - így a bácsi. Erre én: "Nem, csak a Luxembourg megállóig megyek." Bácsi: "Nem, nem, ez a végállomás. A sztrájk miatt, tudod. Csak szólok." Milyen elnézően mosolygott, ahogy próbáltam minél gyorsabban kiszerencsétlenkedni a cuccaimat a szerelvényből. Mikor végre kiestem a kocsiból, a "namostmialófvan"-gondolatmenet cikázott át az agyamon, aztán felhívtam Katkát. Van a négyes metró, vagy van taxi is. Annyira nem vészes, 10€ körül idehoz. Ohó! Hát hopsz, már kint is termettem a pályaudvar előtt (nem), és néztem a taxikat, hogy akkor ez most hogy működik. Jött egy fehér Citroen Picasso, gondoltam átverni-elrabolni-eladni leánykereskedőknek egy kis szerencsével csak nem fog tán.

Nem is tette, sőt, tök kedves volt. Bepötyögte a GPS-ébe a címet, a kütyü nagysokára meg is vélte találni, és már robogtunk is Párizs utcáin. Miközben próbáltam felfogni, hogy tulajdonképpen minden kétséget kizáróan én csakugyan Párizsban vagyok, Sam (a sofőr) lelkemre kötötte, hogy nagyon vigyázzak magamra ám a városi éjszakában, ha odakeverednék. És csak óvatosan az alkohollal! Az minden megrontója - int a Louvre mellett elhaladva. Megadta a telefonszámát is, hogy bármikor, ha este bajba keveredem vagy szükségem van rá, hívjam és majd jön, mert éjszaka szokott taxizni és segít szívesen. Tökkedves volt, tényleg.

Hát még milyen kedves lett volna, ha mondjuk oda visz, ahová kérem, és nem a Rue des Fossés Saint Bernardon tesz le a Rue des Fossés Saint Jacques helyett! Nem baj, legalább fingom nem volt, hogy hol vagyok. Katka kisilabizálta nekem neten, miután felhívtam, és csak sikerült összefutnunk. Onnantól sínen voltam, mint József Attila - átnyargaltunk az ötödik kerület egy részén a 29 kilós bőrönddel és a két kézipoggyásszal, és Grégo, Katka pasija fel is imádkozta nekem a cuccok nehezét az ötödik emeletre (nincs lift).

Tádám! És már meg is érkeztem!

Ma pedig beköltöztem a kolimba, ízelítőt is kaptam a híres francia bürokráciából - Grégo mondta, hogy ne aggódjak, valami úgyis hiányozni fog. És tényleg:P még 4 mindenféle papírral majd még visszamegyek valamikor. Tökjó különben a szoba, 26 nm és egyedül vagyok benne, mert még mégsem lett szobatársam. Mágneskártyás menőzés megy itt, meg minden, és jóól szétpakoltam, ahogy kell. Vicces, valószínűleg egy kínai csajszi lakhatott itt előttem, mert egy csomó kínai írásjeles cuccot hagyott itt, amiről gőzöm nincs, hogy mi:D Najó, valami gyógyszer, meg ginzeng olaj a konyhafülkében, meg egy álomfejtő buzinagy lexikon (franciául), meg edények, evőeszközök, egy halom vállfa, meg egy aranyozott sárkányos harangszobor izé, szívecskés szélcsengő, satöbbi. Érdekes:)

Holnap megyek beiratkozni az egyetemre.

Este írok:)

Holnap

Háhhá, sztájkolnak holnap Párizsban az RER-esek, Katkától kapott értesüléseim szerint. Juhúj! Jéhéj! Csak bejutnék a városba a Charles de Gaulle-ról. :)

Úristen!

Holnapután indulok!


- 28 kiló bőrönd,

- 10 kiló kézipoggyász,

- +1 laptoptáska (remélem felengedik plusz egy kézipogyinak).