2011. május 4., szerda

És tényleg

"Be vagyok takarózva, melegem van. Ki vagyok takarózva, fázom. Egyik lábam kiteszem, pont jó! De majdnem elfelejtettem, hogy egy szörny lakik az ágyam alatt. *láb vissza*"

2011. április 17., vasárnap

Megnéztem a King Kongot. Nem tetszett. Vagy unatkoztam rajta, vagy sírtam. A sírás pedig különösen bosszantó, mert tudom, hogy tudták, hogy sírni fogok. Nagy, buci, szőrös, meg nem értett, ölelgetni való majom, könyörgöm! Hát persze, hogy bőgök, ha bántják! Lehet, hogy nem az extended versiont kellett volna megnézni, bár nem tudom, hogy melyik jelenetek lettek hozzácsapva, de a hatodik veszéééély!nél már tényleg untam a dzsungeljeleneteket. Jójó, igen, nagyok és csúnyák és meg kell ijedni, amikor jönnek és minimum két kedves társunkat agyontapossák per lesodorják per megeszik.
És a sztori sem egy nagy eresztés. Nem is lenne olyan bűnrossz, nade három órán keresztül húzni?...

De látványos, azt aláírom.

2011. március 10., csütörtök

Valószínűleg itt a tavasz. Az elmúlt három napban akármikor is feküdtem le, mindig felébredtem 7-kor.

2011. február 24., csütörtök

Különben meg nem tudom, hogy minek örüljek jobban: a zseniális képességű évfolyam- (illetve HHCS-) társaimnak, az ötösöket osztogató tanároknak vagy az új ösztöndíj-elbírálási rendszernek, hogy sikerült egy 4,8-as évfolyamátlagot, 4,84-es minimumátlagot produkálni, amivel az én kis 4,17-es átlagommal ezredpontosan nulla forint ösztöndíjat kapok. Jééj.
Ha felteszed a szart a polcra, egyből lekvárnak érzi magát.

(írta Dogi a falán. megtetszett.)

2011. február 21., hétfő