Két pontosítást is igényel ez az állítás.
1. Csak részben vagyok becsomagolva, de legalább ez a rész a nagyobb:) Anya holnap/ma megérkezik egy szinte üres bőrönddel, és a maradék és a majdnem-ittfelejtett és a hopp-aszitted-mindent-bepakoltál-mi-hát nagyon-tévedsz cuccoknak is lesz elég hely (remélem).
2. Természetesen nem én vagyok becsomagolva, hanem a cuccaim.
Huh, nagyon fáradt vagyok. Vasárnap este (az még csak tegnap volt? hm) leadtam a beadandómat, ma intézkedtem a kaucióval, kiköltözéssel, jegyszerzéssel, azután nekiálltam bepakolni a négyhónapnyi életet egy nagy bőröndbe és egy utazótáskába. Aminek bele kellett férnie, belefért ;) Holnap pedig reggel fél9-re mehetek a koli egyetlen szeme fényéért, a porszívóért, kiglancolom az én szobafelemet, és 10-re jön a koli igazgatónője lecsekkolni a szobát, hogy visszakaphassam a kauciót, amihez még előbb futnom kell egy rövid kört a adminisztrációban. Délután pedig anyával elköszönök Párizstól.
Jaj, ezt már tökrég meg akartam írni, szerintem vicces. Franciául az ilyen kérem csukja be maga után az ajtót vagy kérjük szíveskedjen várakozni típusú feliratok itt úgy hangzanak, hogy merci de bien vouloir fermer la porte meg merci de bien vouloir patienter, azaz tükörfordításban köszönjük, hogy nagyon be szeretné csukni az ajtót meg köszönjük, hogy nagyon akar várakozni. Tisztára mint valami jedi elmetrükk. Be akarod csukni az ajtót. Türelmesen akarsz várakozni. Hehe:)
(Most nem tudok lélekbemarkoló és szívetmelengető dolgokat írni az utolsóelőtti, Párizsban töltött nap tiszteletére, elnézést. De ne gondolja a nyájas olvasó, nagy enny, nagy ó, hogy nem is izgat. Csak fáradt vagyok fogalmazni.)
