Holnap

14.00-16.00
Az első exposém-prezim.
Diák nélkül, fecnikkel, Kozirevről, Primakovról és az orosz külpolitikáról, FÁK-kal, EBESZ-szel, NATO-csatlakozásokkal és APEC-cel/-sel/-nal.
Nem vagyok nyugodt:)

Európa legnagyobb fesztiválja

Hátezacsillacsaknemblogol

Ájh, hiányoztok. Most az van velem, hogy a múlthetem fantasztikusan tökjó volt, innentől kezdve pedig átlag 8,2 naponta kell prezentálnom vagy beadandót beadnom vagy vizsgáznom. Szóval kényelmesen, de szorgosan elkezdődik a hajrá, ami május 27-ével be is zárul; utána pedig elvileg le is tudtam a félévet. Már csak az a kérdés, hogy így mikor mehetek haza. Június közepén mindenképp muszáj lesz mondjuk, egy vizsgám otthon még beficcen, amit még a tanárnődrága nem tudott nekem megmondani, hogy pontosan mikor lesz (hiába lobogtatom az éteren keresztül neki a kedvezményes tanrendemet). Még az is lehet, hogy megyek liskalandra, jéj:) Na meglátjuk. Most a lényeg az, hogy 10 nap múlva egy hét otthon. Április 21-én haza, 28-án vissza, közben egy vizsga és sok-sok móka és kacagás. 

A múlthét pedig, mint említettem, hát elég király volt. A szülinapomon meglepi meglepi hátán, köztük fény derült egy hónapok óta tartó hazugságláncra is, ami jobban el sem sülhetett volna, és kaptam egy szalmakalapos-csibés (szerintem pisztáciás-epres) tortát. 

Meg vacsoráztunk furi dolgokat, piknikeztünk a Buttes Chaumont-on, ahol pingponglabdás sört ittunk, Balázsékat sorozatban spanyolnak vagy brazilnak nézték, ami vicces volt, voltunk Asterix parkban, ahol csurom vizesek lettünk, de a napsütésben megszáradtunk (kábé) és ahol láttunk delfinshow-t is, és láttuk Párizst felülről úgy, hogy a kilátásban az Eiffel torony is benne volt, szóval ez sokkal menőbb hely, mint az Eiffel torony, és még sor sincs nagyon és olcsó is. Na hol voltunk? :P

(Háttérben a spanyol barátaink.)

Kérdés: hányan voltunk a menhirben? 

Adrenalinvacsi

Szóval az volt, hogy elmentünk enni, mert ingyen van a kagyló és a sültkrumpli, ha iszol valamit. Igaz, hogy nem egy nagy adag, de ingyenkajának ne nézd a fogát. És nagyon finom volt. Csak ugye kagyló, ami alapvetően nem egy szép dolog. Mármint a belseje. 

Na és itt jött az a gondolat, hogy kagylót enni olyan, mint egy extrémsportot űzni vagy felülni egy durva hullámvasútra vagy beleugrani az aquaparkban (erre van valami szép magyar szó?) a nagy sötét lyukba, hogy lecsússz a legnehezebb fokozatú... öö... csúszdán. Valahogy én mindig úgy vagyok vele, hogy nemakaromúristennemmerem, mert mivanhabelehalokúristen, aztán meg ötödszörre ülök fel a Disneylandben az űrállomásos hullámvasútra. 

Jaigen, mert a kagyló.

Ott van a tányéromon egy halommal. Nem az első találkozásunk különben ez így, fésztufész, meg nem is a második. Ki kell nyitnom. Ki kell nyitnom, de nem akarom, mert tudom, hogy undorító az a kis takonygóc, ami benne van. Sőt, mi van, ha még undorítóbb, mert fekete és olyan izés a széle, és szürke a közepe? Merakkor még undorítóbb, ugye. De kinyitom. Oké, kinyitottam. Egyem meg. Fúj, ezt?! De most komolyan. Undorító dolgokat megenni nem egyszerű. 

De legalább megéri. 

És úgyis ingyen volt. 

És lehet kezdeni az undorodós kört elölről...